Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 5. szám

125 főkép gyakorlati szempontból nagy jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Mi sem könnyebb, mint bank- vagy pénzváltó üzletet „iparszerüleg" űzni s miután ez alapon az osztrák javaslatban kontemplált lajstromba bárki felvétetheti magát és igy passiv csekk-képességre nyer minősítést, nem nagy szekuritást látunk ezen intézkedésben sem. Helyes tehát, hogy a magyar javaslat a passiv csekk-képesség korlátozásától eltekint, mert a korlátozásnak nálunk nemcsak jogi, de gyakorlati és gazdasági hátrányai vannak és e hátrányokkal szemben, egy oly előnyt sem biztosit, melyért a korlátozással járó áldozatokat meghozni érdemes lenne. Ne feledjük, hogy az óriási s minden mesterkéltség nélkül önmagától kifejlődött csekkforgalomban alig hallhatjuk példáját komolyabb vitás eseteknek s még nálunk is, hol nemcsak törvényes rendezésről, de még csak említésre méltó jogszokásról sem lehet szó, alig fordultak elő oly esetek, melyek jelentős nézeteltérést, esetleg bírói döntést tettek volna szükségessé. A részvénytársaság igazgatóságának működési köréről. Irta: Dr. Bender Béla. A részvénytársaságnak az a szerve, amely utján akaratát végrehajtja, mely öt állandóan képviseli és a közönséggel jogi kapcsolatba hozza: az igazgatóság. Feladatát kereskedelmi törvényünk1) akként állapítja meg, hogy „a részvénytársaság ügyeit igazgatóság intézi" és „a részvénytársaságot hatóságok és harmadik személyek irányában az igazgatóság képviseli." Már e meghatározás is feltünteti az igazgalóság kettős funkezióját, mely abban áll, hogy a társaság ügyeit intézi, és mivel ezen működésének a külvilággal való kapcsolatba hozatala szükséges, a társaságot mint jogi személyt képviseli. Az igazgatóságnak a társasághoz való viszonya sajátlagos (sui generis) természetű; a czégvezető hatáskörénél nagyobb a működési jogköre; a kettő közötti különbség, mely első sorban az alárendeltség kérdése és a főnök és alkalmazott közötti egyéb viszonyok tekintetében áll fenn, kézenfekvő. Az igazgatóság nem alkalmazottja a részvénytársaságnak, hanem szerve, — éppen ugy szerve, mint a közgyűlés és a felügyelő bizottség. Szerv, amelyet a törvény parancsánál fogva létesíteni kell, mely nélkül a társaság nem működhetik s melyet nem fűz magánjogi kapocs a részvénytársasághoz. Az igazgatóság nem köthet szerződést a társasággal, mert ö annak egy része. Nem igy azonban az igazgatósági tagok. Ezek magánjogi kapcsolatban állanak a társai) Ker. törv. 182. és 186. §§. sággal, annak alkalmazottjai. Alkalmaztatnak, fizetést kapnak, a hivatással járó kötelességek teljesítésére szoríttatnak, felmondanak nekik és elbocsátják őket; és ha törvény- vagy alapszabályellenes, esetleg rosszhiszemű cselekményeikkel kárt okoznak a társaságnak vagy az azzal összeköttetésben álló harmadik személyeknek, magánjogi felelősségre vonhatók, sőt esetleg bűnvádi eljárás alá is kerülnek. A társaság szerve ezért nem az igazgatóságot képező egy vagy több phisikai személy, hanem maga az igazgatóság mint intézmény. És miután ezt az intézményt az összes igazgatósági tagok személyesitik meg, ebből következik elvileg és elvontan az, hogy az igazgatóság működése valamennyi igazgatósági tag utján történik. Nem mond ellent ennek a tételnek az, hogy az alapszabályok gyakorlati szempontokból az igazgatósági határozat hozatalához esetleg nem valamennyi tag jelenlétét kívánják meg és az sem, hogy vannak részvényjogok, melyek szerint lehetséges, hogy az igazgatóság egyes tagjai nem bírnak czégjegyzési jogosultsággal, hanem ezek csak a társaságnak csak belső ügyeit intézik; az utóbbi részvényjogok azonban nem ismerik a felügyelöbizottság intézményét és a czégjegyzésre nem jogosult tagok végzik azon hivatást, amit a többi részvénytörvények a felügyelő bizottság tagjainak tesznek kötelességükké. A gyakorlati életben azonban az igazgatósági tagok másirányu elfoglaltsága, az ügyvezetési költség nagysága stb. miatt csaknem lehetetlen lenne, hógy a társasági akarat megnyilvánulásához az igazgatóság valamennyi tagjának, illetve valamennyi czégjegyzésre jogosult tagjának működése kivántassék meg. És az ügyek nagy tömege nem is igényli több vezető személy közreműködését. Ezért a legtöbb részvényjog megengedi, hogy az igazgatóság tagjai közül egy vagy több személy nyilvánítsa ki a társaságnak, illetve igazgatóságnak akaratát, képviselje azt. Ilyen esetekben azonban szükséges, hogy a részvénytörvény, vagy a társasági alapszabályok megállapítsák az egész igazgatóság határozatképességi módját, nemkülönben az igazgatóságnak és az igazgatóság képviseletére hivatott egy vagy több személynek működési körét. A részvénytársasági szervezet már természeténél fogva sem tűrheti meg magán a működési körét megszorító béklyókat, és ezért a legtöbb részvényjog a társaság igazgatóságának csak szervezetét állapítja meg kötelezőleg, míg a működési kör megállapítását többnyire a társaság tetszésére bizza. Hazai jogunk e tekintetben teljesen liberális álláspontot foglal el. Mig t. i. a külföldi törvények az igazgatóság szervezetére nézve több-kevesebb fontos, parancsoló intézkedést tartalmaznak, igy egyes részvényjogok (Belgiumban az 1873. évi törvény 45. czikke és a legtöbb északamerikai törvény) kötelezőleg megállapítják az igazgatóság tagjainak minimális