Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Életbiztosítási kötvénynek tőkésítése és visszavásárlása

1. sz. trustök ellen felhangzó vádak mind, szinezés nélkül, a tiszta valóságnak felelnek-e meg — azt a hazai viszonyok ismerete alapján állithatjuk, hogy a mi kartelljeinknél visszaélések, a közönség kifosztására irányuló kísérletek ritkán vagy sohasem tapasztalhatók, nem aggressziv, hanem defenziv alapon állnak és kellő óvatossággal rendszerint beérik a termelésnek a várható fogyasztással való összhangba hozatalával és az áraknak az előállítási költségek és méltányos vállalkozói haszon színvonalán való fentartásával. Sem Ráth Zoltán, sem Árkövy Richárd, sem a kereskedelmi és iparkamarák jelentései nem hoznak fel e tekintetben konkrét adatokat és panaszokat; a törvénytervezet indokolásában (9. 1.) foglalt érdekes összeállítás a kartellen kívül és kartellben alakult árakról nemcsak azt mutatja, hogy kartellen kívül az elvadult verseny gyakran még az egyenes veszteséggel való eladásra is kényszeritette a gyárakat, hanem azt is, hogy kartellben az árakat csakis mérséklettel emelték fel és azok gyakran el sem érték a versenyharcz elvadulása előtti magasságukat. Oly esetek sem igen fordulnak elő, hogy valamely hazai kartell saját tagjait az esetleg elkövetett kihágás, ül. szerződésszegés miatt aránytalan nagy bírságokkal sújtaná vagy hogy ezt a büntetési jogát a többi tagok javára szinte üzletszerűen kihasználná vagy biztosítékaikat igazságtalanul többi tagjai előnyére elkobozná. Sőt ellenkezőleg, a kötbérek alkalmazása, a bírságolási jog gyakorlása többnyire túlságos enyheséggel és elnézéssel megy végbe, mert a legtöbb esetben nem akarják túlszigorú büntetésekkel a kartellszerződés meghosszabbítását veszélyeztetni, gyakran pedig bíróságaink ez idő szerinti jognézetével szemben nem óhajtják pereknek előidézését. A befolyó bírságpénzek némely kartellszerződés értelmében jótékony vagy muakásjóléti intézmények támogatására fordíttatnak. Abban az irányban sem merültek fel panaszok, hogy a magyar termelök vagy kereskedők kartellei akár boycott, akár underselling utján a hozzájuk csatlakozni nem akaró kartársat tönkretenni, üzletének életereit elmetszeni igyekeztek volna. Zsarolás jellegével bíró fenyegetésekről, mint amilyenek miatt Bajorországban a bíróság egy német kartell képviselőjét egy esztendei fogházra itélt el, szinten nem hallottunk semmit, pedig ha ilyenek tényleg előfordultak volna, ugy kétségtelenül a nyilvánosság is tudomást vett volna róluk. És igy méltán fölmerül a kérdés: ha Magyarországon a kartellek komoly és alapos panaszokra okot nem szolgáltattak, sőt fejlődésének kezdetén álló gyári iparunk fennmaradásában jelentékeny részük volt és ha kartelitörvény alkotására mindez ideig még az az ország sem tudta magát elhatározni, melynek Európában legtöbb kartelle van, szükséges és czélirányos-e hazánkban kartelltörvényt alkotni ? A legközvetlenebbül érdekelt ipari körök nézetei is megoszolnak e kérdésre nézve, mert mig némelyeknél az az óhaj lép előtérbe, hogy a kartellek a mai törvényenkivüliség, sőt jogellenesség állapotából a jog, a törvényes elismerés sánczai közé hozassanak, addig másoknál inkább az az aggály domborodik ki, hogy policiális természetű rendszabályokkal fogják béklyókba szorítani üzletviteli és szerződési szabadságukat. Az első szempontból sem válik szükségessé specziális törvény alkotása abban az esetben, ha a kartellek alakulása és működése jelenleg fennálló jogrendünkkel összeegyeztethető. Legközelebbi vizsgálódásunk tárgya tehát az lesz, vájjon helyes-e bíróságainknak az a gyakorlata, mely a kartelszerződéstől az elismerést megtagadja és azt mostani jogunk értelmében érvénytelennek tekinti? 'Életbiztosítási kötvénynek tőkésítése és \ visszavásárlása. Irta: Dr. Gold Simon, budapesti ügyvéd. Kereskedelmi törvényünk egyáltalán nem intézkedik a biztosítottnak arról a jogáról, hogy a díjfizetést abbanhagyva, felvehesse készpénzben azt az értéket, amely a biztosítási kötvényben rejlik (visszavásárlás, viszaváltás), vagy átváltoztassa biztosítását oly kisebb összegűre, amely megfelel ennek az értéknek, illetve a befizetett dijaknak olykép, hogy a redukált biztosítási összeg a kötvénynek eredeti lejártakor válik esedékessé (tőkésítés). Sőt a kereskedelmi törvény intézkedéseiből kétségtelenül kiderül az, hogy a biztosítottak ily jogokat a törvényre nem alapithatnak. Nevezetesen az 505. §. 3. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a dij esedékességkor le nem fizettetik; az 506. §. alapján életbiztosításokra is alkalmazandó 486. §. értelmében a biztosított a befizetett dijakat vissza nem követelheti, ha a biztosítási szerződések megszűntét ö okozta; és az 502., 504.