Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - Magyar döntvénytár

2. sz. Kereskedelmi Jog 47 Indokok: Az A) alatti szerződés 11. pontjában foglalt az a kikötés, hogy a kérdéses vételi ügylet a felperesre nézve azonnal, az alperes társaságra nézve pedig csak azután válik kötelezővé, ha azt budapesti igazgatósága jóváhagyta, nem hagy ugyan fenn kétséget arra nézve, hogy a felperes a megvett cséplőszerkezet iránt nem csupán a K. T. 315. §-ának tekintete alá eső vételi ajánlatot tett, hanem e tekintetben oly feltételes hatályú vételi szerződésre lépett az alperessel, melynek feltétlen hatálya, csakis az alperes társaság igazgatóságának jóváhagyása után következhetett be. Minthogy azonban az A) alatti okiratnak fentidézett pontja nem tartalmaz az irányban rendelkezést, hogy az alperes budapesti igazgatósága részéről fentartott jóváhagyásnak mely idő alatt kell bekövetkezni, a kereskedelmi forgalom biztonságának követelményeiből önként következik, hogy az alperes budapesti igazgatósága az ügylet természetének megfelelő idő alatt tartozott volna felperest arról értesíteni, hogy a feltételes hatályú vételügylethez a maga részéről is hozzájárult s igy az feltétlen hatályúvá vált. Minthogy pedig az alperes által felpereshez intézet B) alatti levél csak 1901. évi január hó 23-án kelt, a melyben felperest nem is arról értesiti, hogy az igazgatóság a kérdéses vételi ügyletet jóváhagyta, hanem a felperes elállási nyilatkozatát nem veszi tudomásul, a mi pedig nem egyértelmű az A) alatti okirat 11. pontjában fentartott jóváhagyással és minthogy ezt a jóváhagyást csakis a felpereshez I alatt 1901. évi április hó 2-án intézett levele tartalmazza, ez pedig a fentiekből következőleg, arra való tekintetlel, hogy felperes már jóval előbb a feltételes hatályú vételügylettól való elállását kijelentette, minden esetre elkésettnek tekintendő, a másodbiróság helyesen állapította meg Ítéletében, hogy felperes az A) alatti okiratban foglalt feltételes hatályú vételi ügyletet jogosan felbonthalta. Miért is a másodb.róság Ítéletét az itt felhozott és a benne foglalt, ezekkel nem ellenkező indokokból s azért is helybenhagyni kellett, mert annak nincs perjogi akadálya, hogy a kereskedelmi bíróság a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgált ügylet felbontása mellett egyúttal mint annak jogkövetkezményét a bejegyzés kitörlésének a bekeblezését is elrendelhesse. A kereskedelmi törvénynek 340 és 347. §-aiban* foglalt rendelkezések nem nyerhetnek szigorú alkalmazást akkor, ha az eladó nem a megrendelt, hanem más árut küldött; az ily árut tehát a vevő nem tartozik az eladónak forma sze rint rendelkezésre bocsátani: ennek daczára és ily esetben sem áll azonban a vevő jogában, az eladót a küldött áru tekintetében b zonytalansápban tartani, hanem kötelessége a megrendelttel együtt küldött más áru sorsa felöl, vagyis arról, hogy az árut nem tartja meg, az eladót késedelem nélkül értesíteni. (Curia 937/1903. V. sz. — 1904. április 22.) * A felhívott torvényszakaszok az áru haladéktalan megvizsgálásáról, a kifogások azonnali közléséről, az áru rendelkezésre bocsátásáról és időleges megőrzéséről slb. intézkednek. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint ráltóbiróság: H. J. budapesti magkereskedő felperesnek, Sz. J. detki lakos, községi biró alperes ellen 70 kor. váltóösszeg és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Az 1901. évi okt. 1-sö napján 92350. szám alatt hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes az eredetben becsatolt, Budapesten, 1901. évi ápr. 10. napján 280 kor. 20 fill.-ről kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 70 kor. váltóösszeget, ez után 1901. szept. 1-ső napjától járó 6% kamatot 3 nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: A peres felek egyező előadásából tényként megállapítható, hogy a kereseti váltó fedezetül adatott 4 zsák lóheremag vételára fejében, mely 4 zsák magot alperes előadása szerint Detk község elöljárósága nevében és számára G. E. községi jegyző és alperes, Sz. J. községi biró rendelték meg felperesnél. Az árut felperes a 67. a. fuvarlevélből kitünöleg 1901 április havában szállította; megegyezik a felek előadása abban is, hogy a szállított árut, illetőleg annak egy részét G. E. 1901. évi július 3-án kelt levelében kifogásolta. Alperes erre a tényállásra, valamint azon további, általa állított és bizonyítani kivánt ténykörülményre alapítja kifogásait, hogy a felperestől küldött négy zsák közül egyben nem lóheremag volt, hanem luezernamag, miből alperes azt a következést vonja, hogy a megrendelt árut, azaz a megállapodásszerű értéket egy negyed részben nem kapván meg: a váltóösszeg egy negyed részével nem tartozik. Azonban alperesnek ezt a kifogását még a ténybeli állítás valódisága esetén sem lehetne figyelembe venni, mert az alperes a K. T. 346. §-ában a vevő kötelességévé telt haladéktalan megvizsgálást elmulasztván, az áru nem kifogásoltnak és szerződésszerűnek tekintendő, nem állván meg alperesnek az a további, a K. T. 346. §. 2. bekezdésére alapított védekezése, hogy a fenforgott hiány olyan volt, a mely az azonnali megvizsgáláskor felismerhető nem volt. A kir. törvényszék által meghallgatott szakértő előadása szerint ugyanis, a luezerna és lóheremagot első megtekintésre fel lehet ismerni és az egyszerű parasztgazda is meg tudja különböztetni. Azonkívül az állami ólomplombbal ellátott zsák kívülről, valamint a zsák alatt alkalmazott bárcza a zsák tartalmát feltünteti, ugy, hogy az állított hiány felületes megtekintésre is felismerhető lett volna. Ezért a kifogás elvetésével alperest, mint a minden lényeges kellékkel ellátott váltó elfogadóját, a kereset értelmében a hátralékos váltóösszeg és annak lejárattól számított kamatai fizetéseben el kellett marasztalni. (35311/902.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. (2007/1902. V. szám.)