Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - Dr. Nagy Ferencz. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. Budapest, Athenaeum. [könyvismertetés] - Dr. Gellér Samu: A biztosítási jog kézikönyve. [könyvismertetés]

2. sz. Kereskedelmi Jog 41 sitó társaság által állandóan megállapított díjtáblázattól eltérő, alacsonyabb évi dijak befizetését ajánlotta fel egy 10.000 koronás életbiztosítás fejében. Egy hónap multán a biztosító társaság a következő választ küldte neki vidéki főügynöksége utján : „Van szerencsém értesíteni, hogy igazgatóságunk beküldött föltételeit elfogadta. Egyúttal a mai napon felkértük X. és Y. orvos urakat az orvosi vizsgálat meqejtése végett és kérjük, hogy nevezett urakat e végből felkeresni szíveskedjék." Az orvosi vizsgálat megejtetvén, az erről szóló kedvező bizonyítványt másnap megküldték a társaságnak. Egy hó múlva aztán a társaság „sajnálattal értesíti" az ajánlattévőt, hogy a dijak számításánál tévedett s csak a szokásos díjfeltételek mellett hajlandó a kötvényt megküldeni. Erre az ajánlattevő azzal válaszolt, hogy mivel a társaság az ajánlatot már egyszer kifejezetten és feltétlenül elfogadta, ennélfogva részéről az ügyletet megkötöttnek tekinti és kéri, hogy a keresk. törv. 468. és 469. §-ai alapján neki a kötvényt kiadják. A társaság ezt nem teljesítette. Kérjük e kérdésben a lap t. olvasóinak véleményét. Nagyatádi járási takarékpénztár rt. IRODALOM. Dr. Nagy Ferencz. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve (Budapest, Athenaeum.) Most jelent meg két vaskos kötetben Nagy Ferencz kereskedelmi jogának hatodik kiadása. Örömmel lapoztuk át újra azt a müvet, a mely a javításoktól és kiegészítésektől eltekintve, az előző kiadásnak anyagát tartalmazza és a melynek olvasása, elegáns irályánál é3 világos rendszerénél fogva újra és újra tanulságos elvezetet nyújt. Ennek a munkának méltatásánál nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy voltaképen egyetemi tankönyvvel állunk szemben, a melynek tehát nem lehet czélja, hogy a magyar kereskedelmi jogrendszert kimerítse. Annál inkább méltánylandó az, hogy anyagának egyes részei a tankönyvnek nívóján jóval túlemelkedve, némileg pótolják kereskedelmi jogunknak még hiányzó, kimerítő, a modern jogtudomány színvonalán álló kommentárját. A szerző müvében főleg a kereskedelmi törvénynek anyagát tárgyalja, kiegészítve egyrészt a kellő adag nemzetgazdaságtani fejtegetésekkel és az általános magánjog szomszédos területeinek ismertetésével, másrészt néhány egyéb törvényben foglalt kereskedelmi jogi anyaggal. így tárgyazza a védjegyek oltalmáról szóló, az értékpapírok megsemmisítéséről intézkedő törvényeket, valamint a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényt is. Foglalkozik a tőzsdeügyletekkel is, de nem oly kimerítően, a mint ezt ennek a tárgynak fontossága megkívánja. Kár, hogy a szerző a kereskedelmi és tőzsdei eljárásnak fejtegetésével egyáltalában nem foglalkozik : igaz, hogy ő ezt egy jegyzetben igen plausibilis módon meg is indokolja, mégis sajnáljuk, hogy ő, ak alaki jogi kérdések müvelésére való reátermetts<'°<t a csonkán maradt, és most már rés;:ben el is avult „Törvénykezési rendtartás"ával oly fényesen bebizonyította, jogrendszerünknek ezt a meglehetősen elhanyagolt részét már nem kultiválja. A mű végig a kereskedelmi törvénynek beosztását, rendszerét követi, az idegen anyagnak a megfelelő helyben való beszúrásával. Az általánosabb fejtegetései között különösen értékeseknek tartjuk a kereskedelmi jog fogalmát és törtenetét tárgyazó, valamint az értékpapírokról szóló részeket. Kissé elavultnak és talán mesterkéltnek is tűnik fel azonban előttünk a kereskedelmi szokásokról szóló fejezet. A jogszokásnak és tényleges szokásnak az a szembeállítása, amely ebben a részben foglaltatik, nem egészen meggyőző és félreértésekre szolgáitathat alkalmat. A szerző ugyanis nagyobb erőt tulajdonit az általa úgynevezett „tényleges szokás'-nak, mint a jogszokásnak, azt mondván, hogy az előbbi a törvényt is rontja, míg az utóbbi a törvényt csak kiegészíti, pótolja. Ez a felfogás pedig, bár a törvénynek a szerző által is czitált szava ennek látszólag némi alapot is nyújt, nem állhat meg, hiszen a jogszokás sem egyéb, mint .tényleges szokás," mely akár az idők folyásánál fogva, akár valami más egyszerre ható tényezőnek befolyása következtében hatályában megerősödve, valóságos jogszabálylyá vált és igy eo ipso legalább is oly sulylyal kell birnia, mint a tényleges szokásnak. Ennek fejtegetése azonban ma nem lévén feladatunk, a kérdésnek bővebb tárgyalásába ezúttal nem is bocsátkozhatunk. Különös becscsel ruházza fel a müvet az, hogy a szerző éber figyelemmel kisérve bíróságaink döntéseit, a jogélet legújabb irányait és mozzanatait ebben a kiadásban is bőven ismerteti. így, hogy csak egy példát hozzunk fel, a biztosítási jog körében nagy apparátussal igen áttekintően állítja össze a díjfizetésről szóló fejezetben azokat a felsőbirósági határozatokat, melyek egyrészről az első díjrészlet fizetésének kizárólagos kötelezettségét, másrészről pedig a biztosító társulatnak azt a jogát konstituálják, hogy abban az esetben, ha a több évre kötött biztosítástól a biztosított visszalép, azokat a kedvezményeket (ingyenév, rabat), amelyeket csak a hosszabbi időre szóló biztositásnak nyújtott, a biztosító megvonhassa, illetőleg a megfelelő összegnek pótló fizetését követelhesse. Szerény ismertetésünket csak avval fejezhetjük be, hogy ez a mü a magyar jogirodalomnak nem gazdag inventáriumában a legértékesebb tételeknek egyikét képviseli. Dr. M—r I—n. Dr. Gellér Samu : A biztosítási jog kézikönyve. Dr. Gellér Samu pécsi ügyvédnek tollából — mint ezt lapunk legutóbbi számában már jeleztük — „A biztosítási jog kézikönyve" czimü nagyobb szabású munka jelent meg a könyvpiaezon. Minden esetre meglepő körülmény, hogy valamely szerző, akinek nevével az irodalmi téren mindeddig nem igen találkoztunk, első szereplésével egy ilyen jelentékeny munkát bocsásson közre. Annál nagyobb elismeréssel kell neki adóznunk, hogy ezen nagy feladatot dicséretreméltó alapossággal és készültséggel oldotta meg.