Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 2. szám - A svájczi részvényjog reformja

Kereskedelmi Jog 31 utáni időre nem halasztható, hanem a csődöt kérő hitelezőket a csődnyitás elrendelése előtt kell a költség viselése iránti nyilatkozatra felhívni s a csődöt csak akkor lehet megnyitni, ha a csődbíróság által megállapitott összeg tényleg birói letétbe helyeztetett. Minthogy pedig jelen esetben csődöt kérő hitelezők a csődöt megelőzőleg a költség vh élésére készeknek nem nyilatkoztak s ezek az ez iránti nyilatkozatra s a bíróság által megállapitott összeg letéteményezésére felhiva sem lettek, a csődnyilás után pedig őket a fentebbiek szerint előleg-adására kötelezni nem lehet, nem előleg követelésének, hanem esetleg a csődtörvény 165. §-ában előirt eljárásnak lehet helye. Érdekes jelenség, hogy a mi a németeknél ma is csak kívánság, az nálunk már közel husz éve állandó gyakorlat. A svájczi részvényjog reformja. A kiemelkedő szerep, mely a modern kereskedelmi életben a részvénytársaságoknak jutott, a kormányköröket a részvényjog alapos megvitatására ösztönzi, annak tudatában, hogy tételes intézkedésekkel könnyen lehet a kereskedelmi szabadságot béklyókba szorítani, másrészről pedig e szabadság túltengése mily káros hatásokkal járhat Jelenleg a svájczi köztársaság készül a részvényjog reformálására s ezért az összehívott svájczi jogászgyülés egyik főfeladatául tüzetett ki a részvényjog revíziójában követendő elvek megvitfctása. A jogászgyülés előadói: Rehfons genfi tanár és Waldkirch, a svájczi szövetségi bank igazgatója, kik szakvéleményeikkel már el is készültek, még pedig mindketten csaknem ugyanazon szellemben és ugyanazon eredményekre jutva. A legfontosabb kérdés — mit már fentebb is emiitettünk, — hogy az állami gyámkodás mérvét a részvénytársaságok ügyvitele felett általánosságban megállapítsák, és utaltunk a nehézségekre is. Mindkét előadó véleménye találkozik e pontban s megegyeznek abban, hogy nem tanácsos az állami beavatkozásnak tág tért nyitni. A lúlos felügyelet csökkenti a polgárok körültekintő óvatosságát, bizakodván a felügyelet csalhatatlanságában, viszont e nagy bizakodás alkalmat nyújt egyes vállalkozó szellemeknek arra, hogy a polgárok érdekeit ravaszul kijátszhassak. Waldkirch hangsúlyozza, hogy nem czélszerü a német törvényhozás példájára a részvényjognak, mint a jogtestböl kiszakított részszerii jognak egyszerre való, teljes átalakítása, mi Németországban is a kereskedelmi életfolyamat nagy zavarainak volt okozója, hanem az általános magánjog kodifikáczióját tartja a részvényjog revíziójára is a legjobb alkalomnak. Az előadói vélemény legkevésbé megokolt s legvitásabb része az, mely a részvénytársaságok ellenőrzéséről, ügyviteléről és a részvényesek jogairól szól. E tekintetben helyes a vélemény a sok részvény összevásárlásából eredő halmozott jogok megszorítását illetőleg, mi eddig lehetővé tette, hogy egyesek a közgyűlés szavazatainak VÖ részét foglaltak le a maguk részére. Az előadók, különösen Waldkirch, a fennálló részvényjognak ellenőrzésre és ügyvitelre vonatkozó részét mindenben kielégítőnek találják, mely, szerintük, újításra nem szorul, holott a svájczi közvélemény tarthatatlannak véli ez irányban a helyzetet. Az általános vélemény szerint szükséges ugyanis, hogy a részvénytársaságok igjzgatási és ellenőrző közegeinek felelőssége kiterjesztessék, mely felelősség eddig igen korlátolt, alaki vizsgálatokon alig túlterjedő volt, bár minden érdek, ugy a részvényeseké, mint a hitelezőké, a felelősség kiterjesztését követeli. Előadók az állami ellenőrzést is csak legkisebb mérvben, a legáltalánosabb szabályok keretén belül óhajtják. Ami az ügyvitelt illeti, eddig törvény szerint lehetséges az az állapot, hogy egyes részvénytársaságoknak úgyszólván korlátlan vezetése egyetlen vezérigazgató kezében összpontosul s emelett a fennálló ellenőrzési szabályok hiányossága a részvényesek érdekeinek ugyancsak kevés garancziát nyújt. Ezt a szembeötlő tarthatatlanságot az előadók is észreveszik, de csupán nagyobb társaságoknál tartják veszélyesnek, mig bizonyos, összeg szerint meghatározott alaptőkénél kevesebbel biró részvénytársaságoknál a légi szabályokat fentartandóknak vélik. A nagyobb részvénytársaságoknál azonban ugy kell szervezni az alapszabályokat, hogy a részvényesek, sőt a hitelezők is kellő és idejében való tudomást szerezzenek a vezetőségnek minden komolyabb elhatározásáról és ügyviteléről. Kiemelkedő pontja a revíziónak az u. n. mérlegséma is, melyet Waldkirch a német részvény-novella és a franczia részvényjog példájára szintén elejt. E mérlegséma szerint ugyanis az évi mérleg közlésekor ki lenne tüntetendő a részvénytársaságok vagyoni viszonyainak minden fontos, a törvény által megjelölendő adata. Igen fontos kérdés ez, mely a mérleg publiczitásával függ össze. Az eddigi évi kimutatásokból vajmi kevés értesülést meríthetett a részvényes. Csak a legáltalánosabb adatokat állították össze, ürügyül hozva fel az üzleti titkot s a túlságos versenyt, ugy, hogy a részvényes ebből semmikép se nyerhetett áttekinthető felvilágosítást a részvénytársaság vagyoni viszonyairól. A részvényesek érdeke megkívánja a kimerítő felvilágositásokat, pl., hogy az árfolyammal biró értékpapírok a mérlegben feltüntessenek, megjelölve az árfolyamot, melylyel a mérlegbe felvétettek; sőt kívánatos, hogy ne csak évi, de félévi mérlegeket is tegyenek közzé.