Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

Kereskedelmi Jog A bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy J Exner igazgató eljárása a jó erkölcsökbe ütközik és cselekményeért a vezetése alatt állott bank felelős. Ezután vita tárgyát csak az képezte, vájjon Exner, illetve az általa képviselt bank szándékosan okozta e W. kereskedőnek a kárát. A birodalmi törvényszék erre a kérdésre nemmel felelt, kimondván a következőket: A szándékos megkárosítás előfeltétele az, hogy a tettes cselekedetének elkövetése alkalmából tudomással birjon a másik személy megkárositásáról. Ámde Exner csak ugy tudhatta volna, hogy a hitelértesités folytán C. kereskedőn kivüí még másnak is kárt fog okozni, ha ő annak tudatában lett volna, hogy C. a neki nyújtott hitelértesitést mással vagy másokkal is közölni fogja. Ezt azonban W. nem bizonyította be. Magától értetődő sem volt, hogy C a kapott értesítést Treber-részvények más birtokosainak is el fogja mondani. És noha való, hogy a kártérítési kötelezettség fennáll az okozott kár bármily nagy összege erejéig is és ennek feltételét nem képezi, hogy a károkozó előre ismerje az okozandó kár nagyságát, jelen esetben ezen elv alapján sem lehetett a kártérítési kötelezettséget megállapítani, mert itt a kérdés az volt: vájjon valaki egy a hitelértesitést közvetlenül nyerő személyen kivül másnak is okozott-e szándékosan kárt ? („ob jemand ausser einem anderen oder noch einem ziveiten anderen vorsatzlich Schaden zugefügt hat.") Kartelljog. 4. Megtámadható-e a kartellfelek azon határozata, melylyel a kartellen kivül álló féllel szemben a szállítást megtagadják vagy azt csak a fél részére kedvezőtlenebb feltételek mellett eszközlik? (Németországi Reichsgericht határozata.) (R. X) A kartelljog szempontjából érdekes ítéletet hozottá német birodalmi törvényszék az Artistische Union E. K. M. felperesnek a Börsenverein der Deutschen Buchhándler alperes elleni perében. A Börsenverein der Deutschen Buchhándler (a német könyvkereskedők és könyvkiadók szakegylete) a könyvek boltiárát kartellszerüleg védi. E végre a kebelébe tartozó könyvkiadók nagy részét azon kötelezettség elvállalására birta, hogy oly könyvkereskedőknek, kik a bolti árt be nem tarlják, vagy egyáltalán ne szállítsanak, vagy csak a rendesnél alacsonyabb rabattal szállítsák kiadmányaikat. A perben szereplő felperes ellen, ki a bolti árt nem tartotta be ('„outsider"), a Börsenverein a fenti módon járt el és a kiadókat a szállítás megszüntetésére vagy kedvezőtlenebb szállítási feltételek szabására utasította. Felperes a bírósághoz fordult és kérte a szóban forgó intézkedések megszüntetését, illetve visszavonását. A német birodalmi törvényszék felperest keresetével elutasította. Az Ítélet rendkívül alapos és terjedelmes indokolása feltünteti a német bíróságok álláspontját, úgy a kartellek jogosultsága, mint az outsiderekkel szemben alkalmazott intézkedések mérlegelése tekintetében is, Az Ítélet elolvasása azt a benyomást kelti bennünk, hogy a kartellszerződések elbírálásánál szem előtt tartandó számos gazdasági és erkölcsi szempontot a bíróság ma az általános magánjog elvei alapján szabadabban és finomabban mérlegelheti, mint tehetné, ha a kartelljog törvényben szabályozva volna. Érdekessé teszi az esetet azon körülmény is, hogy a kartellszerü védelem egy szakegylet szabályai keretében valósul meg. Az egy nyomtatott ivnél nagyobb terjedelmű indokolást csak rövid kivonatban közölhetjük a következőkben : „ . . . Kétségtelen, hogy az alperesi egylet a bolti áron alul való eladás ellen folytatott küzdelmében azt a czélt követi, hogy a könyvkereskedelmet a könyvek elértéktelenedéséből és az egyesek árleszállításából eredő hátrányoktól megóvja. Ezen czél pedig nem jogellenes és nem is erkölcstelen. Magában véve az sem ütközik a jogrendbe, vagy a jó erkölcsökbe, ha az al peresi egylet jóhiszeműen kitűzött czélját szövetkezés utján a maga erejéből akarja megvalósítani. Iparüzöknek áruczikkeik árának fentartására irányuló szövetkezeti vagy szerződéses alapon történt egyesülései nem tekinthetők törvénybe ütközőknek vagy erkölcsileg elvetendőknek, ha mindjárt ipari kartell jelentőségével bírnának is. Igaz ugyan, hogy az iparüzlet szabad folytatása minden iparüzőnek megszerzett jogát képezi. Ebből azonban nem következik az, hogy minden zavar és megrövidítés, melyet másvalaki az iparüzemben előidéz, jogtalan és a ptkv. 823. §-ba ütköző volna . . . így tehát magában véve még nem esik tilalom alá valamely iparosegylet oly határozata, melylyel kivül álló személyekkel szemben az üzletek megkötését, vagy az üzleti viszony fentartását feltételekhez (valamely ár betartásához) köti és e feltételek megszegése esetén készítményeinek vagy áruczikkeinek szállítását megtagadja. Az alperesi egylet eljárása csakis akkor volna erkölcstelen és a ptkv. 82G. §-ba ütköző, ha a foganatba vett intézkedések existencziájában fenyegetnék azt, aki ellen irányulnak, amennyiben ipari üzemét megbénítanák vagy aláásnák. Ilyen intézkedésnek tekintette egy izben a Reichsgericht az alperesi egylet azon eljárását, midőn a bolti áron alul eladóval szemben minden szállítás teljes megszüntetését (vollstándige Geschiiftssperre) alkalmazta. Az az intézkedés azonban, mely az egyes kiadóra bizza, hogy a szállítást beszüntesse-e a bolti áron alul eladóval szemben, vagy csak korlátolt árengedménynyel szállítson, nem tekinthető tilalmasnak. Azt, hogy a kiadók a szállítást tényleg beszüntették volna, felperes nem állította, a korlátolt árengedmény pedig az üzlet folytatását nem nehezítette meg annyira, hogy az üzlet tulajdonosát megadásra kényszeritette vohia." Biztosítási jog. 5. Érvénytelen a biztosítási szerződés, ha a kötvény homályos vagy a díj összege határozatlan. (Angolország. House of Lords.) Az angol legfőbb bíróság, a „Lordok háza" (House of Lords) legutóbb az alábbi jogesel et tárgyalta.