Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

174 Kereskedelmi Jog 6. sz. jelölése nélkül adtak és hogy a váltó értékét az alperesek eddigelé ki nem fizették. Nem vitás továbbá a felek között az sem, hogy B. J. a váltót B. Jánosnak, a felperes jogelődjének zálogul adta át 1 frt 90 krt tevő tartozása biztositékául, amely tartozásából B. J. a jelen per folyama alatt B. Jánosnak 1 frt 80 krt posta utján megküldött. Minthogy az ekként biztosított zálogos viszony B. Jánost, mint a kereseti váltó zálogbirtokosát, az általános magánjogi szabályok értelmében, de a V. T. 107. §-ában lefektetett jogi elvnél fogva is feljogosította arra, hogy a váltókötelezettség fentartására és a lejárt váltókövetelés behajtása érdekében minden törvényes intézkedést megtegyen, evégből B. Jánost arra is feljogosítottnak kellett tekinteni, hogy a perindításhoz szükséges váltójogi legitimáczió megszerzése czéljából a rendelvényes megnevezése nélkül zálogba kapott váltóban önmagát rendelvényesnek bevezette, miből folyóan az alperesek a B. János jogszerzésének hiányossága miatt sikerrel kifogást nem tehetnek, hanem, amennyiben B. János a váltót B. Istvántól kapta s abban rendelvényesül önmagát irta be s ekként nem váltói uton jutott a kereseti váltó birtokába, ez a körülmény az alpereseket csak arra jogosította volna fel, hogy B. János illetve jogutódai ellen mindazokat a kifogásokat érvényesítsék, amelyek őket az eredeti hitelező ellen megillették. Ilyen kifogásokat azonban az alperesek nem érvényesítettek. (2237/1903. P. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok : A másodbiróság ítéletének helyes indokai szerint felperest a kereset megindítására jogosítottnak kellett elismerni, amiből következik, hogy keresete folytán alpereseket a tökében, kamatban és perköltségekben a másodbirósági Ítélet vonatkozó indokai alapján el kellett ugyan marasztalni, minthogy azonban az időközben elhunyt B. János a B. István feljelentésére ellene folyamatba tett bűnvádi ügyben kijelentette, hogy a váltóra igényt nem tart, ebből pedig okszerüleg következik, hogy a keresete alapján megítélendő tőkét és kamatot B. Istvánnak kiadni tartozik, minthogy továbbá a perben nem álló B. Istvánnak a követelést megítélni még közvetve sem lehetett, ki kellett mondani, hogy alperesek a tőkét és kamatot birói letétbe tartoznak helyezni. 107. Az előző, ha az óvásról nem értesíttetett, csak az anyagi váltójogból származó költségek alól szabadul feltétlenül, ellenben az ellene kibocsátott sommás végzés költségeit csak abban az esetben nem köteles megfizetni, ha a sommás végzés kézbesítése után azonnal eleget tesz a váltóösszeg iránt fennálló fizetési kötelezettségének. (M. kir. Curia. 3/1903. — 1904. október 10.) 108. AzTelutasitott alapperbeli kereset is alkalmas a váltófogi elévülés megszakítására A jóhiszemű nyertes fél ellen azonban nincsen helye a perújításnak, ha időközben az előző kibocsátó elleni visszkereseti joga elévült, habár az elfogadó elleni váltókereseti joga még nem is évült el. (M. kir. Curia: 1225/1903. — 1904. október 20.) 109. A váltóba foglalt,korcsmai hitelezés esetében, a váltó alapján az illető szabályrendelettel megállapított maximális öszszeg sem ítélhető meg, mert az uzsoratörvény 25. §-a értelmében a korcsmai adósságnak váltóba palástolása kihágásnak lévén minősítve, ebből a tiltott ügyletből követelési jog nem származhatik (M. kir. Curia. 831/1904. — 1904. november 4.) 110. El utasíttatott a váltókereset, mert a kereseti váltó alapját tevő kölcsön kártyázás közben, a kártyázás folytatása czéljából adatván, az a körülmény, hogy a kölcsön nem a kártyázás helyiségében, hanem a szomszéd szobában olvastatott] le, közömbös és a követelésnek birói uton érvényesithetését megengedhetővé nem teheti; közömbös az is, hogy a^kérdéses összeget a felperes — aki állítólag nem is nyert — az alperestől nem is nyerhette, hanem azt mások nyerték el, minthogy ez esetben is kártyázás közben és arra a czélra adottnak tartandó. A kártyázás czéljára adott kölcsön bíróilag nem érvényesíthető. (M. kir. Curia. 1042/1904. — 1904. november 10.) Csőd. in. Az a hitelező, aki a végrehajtásokkal zaklatott adósától, saját, habár lejárt tartozásának kielégítésére tárczaváltókat fogad el, köteles az ezekből felvett összeget a csődtömegnek visszatéríteni1; nem volna azonban erre kötelezhető, ha a tárczaváltókat követelésének létrejötte előtt vagy ezzel egyidejűleg kapta volna. (M. kir. Curia. 8621/1903. p. — 1904. október 14.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a per során nem is állította, hogy ama váltóügyletek megkötése alkalmával, amelyekből kifolyóan a közadós czégtől azokat a váltóelfogadmányokat kapta, amelyek helyett — illetve az ezeken alapuló alperesi követelés biztosításául — utóbb a közadós czég a keresetben felsorolt tárczaváltókat szolgáltatta ki az alperesnek, ennek az ezen ügyletekből felmerült követelésének ily módon leendő kiegyenlítése, illetve biztosítása egyidejűleg vagy azok megkötését megelőzőleg kiköttetett volna. Minthogy pedig ily előzetes, illetve egyidejűleg történt alszerződési kikötés hiányában a közadós czégnek az a jogcselekménye, hogy saját elfogadványainak készpénzen való beváltása helyett, de részben ezek lejárta előtt is, utólag az alperes czégnek a szóban forgó tárczaváltókat átadta, és ez által alperes czégnek oly kielégítést, részben pedig biztosítást adott, amelyhez ennek egyáltalán joga nem volt, tekintve,