Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

166 Kereskedelmi Jog 6. sz. illetve, hogy ezek közül melyik bir joghatálylyal, perenkivüli eljárás utján el nem dönthető és igy meg nem állapitható az sem, hogy L. V. nak a nevezett társaságból való kilépése tény­leg már bekövetkezett-e : a másodbiróság vég­zése a most felhozott és a benne foglalt, ezek­kel ellentétben nem álló egyéb indokai alapján helyben hagyatik. Részvénytársaság. 91. A közgyűlésnek az a határozata is megtámadható a rész­vényes által, a melylyel a felügyelő bizottságnak a fel­mentvény megadatott. Az a körülmény, hogy az igazgató­ságtól a felmentés megtagadtatott, nem vezethet szükség­kép arra, hogy a felügyelő bizottságnak meg ne adassék az. (Budapesti kir. itélő tábla. 2373/1904. — 1904. október 9.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék, mint kereskedelmi bíróság: L. F. fel­peresnek Folyószámla leszámítoló bank r. t. al­peres ellen közgyűlési határozat megsemmisí­tése iránti ügyében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék felperest az alperesnek 1902. évi márezius hó 28-án és 1903. évi áp­rilis 7-én tartott közgyűlésén hozott határozatok megsemmisítése iránti keresetével elutasítja, stb. Indokok: A részvénytársaság közgyűlésé­nek a K. T. 179. §-ának 1. p. alapján hozottad a határozatát, melyh/el a felügyelő bizottságnak a fel­mentvényt megadta, az egyes részvényes keresettel sikeresen meg nem támadhatja. Mert a társaság közegeivel szemben a felmentés megtagadása vagy megadása a közgyűlés korlátlan elhatározási és rendelkezési jogkörébe tartozik. Az e tárgyban a többség által hozott határozat a kisebbségben lévő részvényesekkel szemben is kötelező. A közgyűlés­nek ebből a korlátlan hatásköréből következik, hogy a felmentést a felügyelő bizottságnak ab­ban az esetben is megadhatja, ha, mint a jelen esetben, a felmentést az igazgatóságnak nem adta meg. Ez a körülmény tehát a fel­mentés megadását tárgyazó határozat meg­semmisítésére alapos okul el nem fogadható. De különben is a társaság közegeivel szemben a felmentés megadása tárgyában létrejött köz­gyűlési határozat az illető közegek felelősségének kérdését végleg el nem dönti és a felmentés meg­adásának ténye nem zárja ki azt, hogy a rész­vénytársaság a felmentésben részesített közeget utólag felelősségre vonhassa. Minthogy azonban az ebből eredő igényeket is csak maga a rész­vényesek összeségét képviselő közgyűlés, nem pedig az egyes részvényes van jogosítva érvé­nyesíteni, czélja és értelme nem volna annak, ha a társasági közeg felmentése tárgyában a közgyűlés többsége által hozott határozat az egyes részvényesek keresete alapján megsemmi­síttetnék. Alperes közgyűlésének rendelkezést ma­gában foglaló azt a nyilatkozatát, melylyel a felmentésben nem részesített igazgatók egyikének addigi működéséért elismerését fejezi ki, olyan határozatnak, mely a társaság jogviszonyait érintené, tekinteni nem lehet. Miért is ez a ha­tározat megtámadás tárgyául szintén nem szol­gálhat, annál kevésbé, mert a felmentést az igazgatósággal szemben megtagadó határozattal a felelősségre vonásra irányuló igény ezen igazgatósági taggal szemben is kifejezetten fen­tartatott. Ha való volna is, hogy a szóban forgó közgyűlésen újonnan választolt K. A. igazgató az egyik főrészvényestől és annak nejétől fizetést élvezett és igaz, hogy G. K. lí.-nek rokona, ezek a körülmények a nevezett igazgatók meg­választását tárgyazó közgyűlési határozatok ér­vényességére befolyással nem bírnak. Mert a törvény nem ismer oly rendelkezést, a mely a részvényessel fizetéses alkalmazási vagy rokon­sági viszonyban álló egyéneket az igazgatói ál­lás elnyeréséből kizárná és felperes az alap­szabályoknak ily irányú tiltó rendelkezését nem igazolta stb. (109.480/1903.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybsnhagyja. Indokok : A kir. ítélőtábla az 1902. évi már­ezius 28-án megtartott közgyűlésnek az 1901. évi mérleg megállapítását és a nyereség felosz­tását tárgyazó határozatait megtámadó kereset­nek azért nem adhatott helyt, mert a felperes egyáltalán nem hozott föl oly adatokat, melyek­ből következnék, hogy az 1901. évi mérleg, me­lyet felperes be sem mutatott, annak megálla­pítása és a nyereség felosztása a törvénynyel, vagy az alapszabályokkal ellenkeznék. Ugyanez áll az 1902. évi mérleg tekinteté­ben is, melyet felperes csak az igazgatóság részé­ről javasolt, nem pedig a közgyűlés által az igaz­gatósági indítvány lényeges módosítása mellett megállapított alakjában csatolt. A kir. Ítélőtábla nem tartja kizártnak azt, hogy egyes részvényes sikerrel megtámadhassa azt a határozatot, melylyel a közgyűlés a fel­ügyelő-bizottságnak a felmtntést megadta, mert a K. T. 174. §-a a részvényes kereseti jogát ez irányban nem korlátozza. Azonban az a körül­mény, hogy az igazgatóságtól- a felmentés meg­tagadtatott, nem vezethet szükségkép arra, hogy az a felügyelő-bizottságnak meg ne adassék, más okot pedig, mely miatt a felügyelő-bizottságnak megszavazott felmentést a törvénybe, vagy az alapszabályokba ütközőnek találja, a felperes elő sem adott. Egyebekben a kir ítélőtábla az elsőbiróság íté­letének indokolását magáévá teszi azzal a hozzá­adással, hogy, ha való volna is az, hogy azok a részvények, melyek alapján dr. K. Á. és más személyek, akiket a felperes egyenként meg nem nevez, az 1903. évi április 7-iki közgyűlésen résztvet­tek, néhaiR. K. hagyatékához tartoztak, ez a körül­mény magában véve a megtámadott határozatok megsemmisítését nem vonhatja maga után, mert a felperes sem oly alapszabályi intézkedésre nem hivatkozott, sem oly tényre nem utalt, mely már a törvénynél fogva útjában állana annak,

Next

/
Thumbnails
Contents