Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

1. sz. Kereskedelmi Jog LS JO O GYA KOR L AT. I. Hazai joggyakorlat. Részvényjog. i. A részvénytársasági igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai a betevőnek felelősek mindazon károkért, amelyek a tár saság valamely alkalmazottjának sikkasztása által, vala mint annak folytán felmerültek, hogy a részvénytársaság ennek folytán csődbe került, ha a sikkasztás kellő ellen őrzés hiányára vezethető vissza. (M. kir. Curia. 746/1903, sz. — 1904. április 28.)* .1 rózsahegyi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (31/1902.): Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a Gazdasági Fogyasztási és Hitelszövetkezet tartozott neki rendkívüli betét czimén a keresethez H'/. alatt becsatolt betétkönyvecske szerint mint engedményesnek 1830 kor. betéti tökével s ennek betéti kamataival A szövetkezet csődbe jutván, a csődben bejelentett és felszámított követelésére csak 50°/o-ot kapott, ugy, hogy a fennálló követelésre járna 1015 kor. 14 fillér. Minthogy a szövetkezet csődbejutásának és így a szenvedett veszteségeknek okozói az igazgatóság tagjai : A., B., C, D. és E, valamint a felügyelő-bizottság tagjai F., G. és H., akiknek hanyagsága, nagymérvű vétkes mulasztása és könnyelmű vezetése miatt a szövetkezet csődbe jutott és a szövetkezet tagjai nemcsak üzletrészeiket teljesen, hanem a a betevők betétjeik felét elveszítették, az oko zott karért a volt szövetkezet fentnevezett igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai egyetemlegesen felelősek, amennyiben mérleget nem készitettek, rendes könyveket nem vezettek, fizetési képtelenségüket tudva, a csődöt bejelenteni elmulasztották, az elárusítónak árukat elismervény és leltár nélkül átadtak, egyszóval a szövetkezet vezetése, kezelése és ellenőrzése körül oly vétkes hanyagságot tanúsítottak, hogy a betevőknek károsodása is alapszabályellenes cselekvésüknek és mulasztásuknak tulajdonítandó. Kéri, hogy alperesek kártérítési kötelezettsége megállapittassék és 1085 kor. 21 fül. kar, mint tőke s ennek a kereset beadása napjától járó 5% kamata, valamint a perköltség egyetemleges fizetésére köteleztessenek. Alperesek ezzel szemben a kereset elutasítását s felperesnek a perköltségben való marasztalását kérik egyrészt azért, mert felperesnek nincsen kereseti joga, amennyiben az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai harmadik * Messze kiható következményeinél fogva csaknem teljes szövegében közöljük ezen elvi jelentőségű határozatot. Megfelelő méltatására még visszatérünk. személy irányában a társaság nevében teljesített cselekményekért és az elvállalt kötelezettségekért személyesen nem felelősek és felelősségük csupán a szövetkezettel szemben áll fenn. másrészt érdemben is azért, mert az alperesek ténykedése és mulasztása és a felperes által elszenvedett kár között nincsen meg az okozati összefüggés és felperes részéről nem hozatott fel oly konkrét cselekedet vagy mulasztás, melynek figyelembevétele mellett anyagi felelősségüket megállapítani lehetne. A perben az a kérdés, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak felelőssége fennáll-e a betevők mint harmadik személyek irányában és hogy jogosítvák-e ezek tőlük kártérítést követelni; a kereskedelmi törvényben határozottan kimondva nincs ugyan, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai a harmadik személyek, különösen pedig a társaság hitelezőivel szemben felelősséggel tartoznak, — de az általános jogelvekből következik, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai felelősséggel tartoznak azért a kárért, melyet hivatásukban szándékosan vagy köteles gondosság elmulasztása által okoznak és a K. T. 189. §-ának értelmezéséből, ahol szabályozva van, hogy a törvény és az alapszabályok ellen cselekvő igaz-, gatóság a károsultaknak minden ebből eredő kárért felel, ezzel szemben azonban mi sem indokolja, hogy e kifejezés „károsult" alá épen csak a harmadik személyeket, nevezetesen a hitelezőket nem lehetne foglalni, vagy hogy azok az alól épen ki volnának zárva. Mindezeknél fogva felperesnek, aki keresetét nem is mint szövetkezeti tag, hanem mint betevő, tehát hitelező indította, meg van a kereshetőségi joga s ezt a kir. törvényszék meg is állapítja. Habár a kir. törvényszék fentiek szerint felperes kereshetőségi jogát megállapitandónak találta, mégis érdemben felperest keresetével elutasította, mert habár a büntető bíróság a V. 477/98. irattári számú iratoknál elfekvő Ítéletben az alperesek terhére valóknak megállapította a felperes által keresetében felhozott azokat az állításokat, miszerint az üzletet gondatlanul vezették, kimutatásokat nem vezettek a cselekvő és szenvedő vagyoni állapotról, 1897. és a rákövetkező évben rendes mérleget nem készitettek és miután fizetési képtelenségüket tudták, uj adósságokat csináltak és a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltattak arra, hogy a szövetkezet vagyonára egyes hitelezők zálogot nyerjenek és ezek alapján büntetőjogi felelősségük ki is mondatott, mindezek a körülmények mégis egymagukban véve az alperesek anyagi felelősségét is meg nem állapithatják, mert hiszen ezekből egyáltalán nem következik, hogy ez által maga a