Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Igazságügyi teendők

1. sz. számos oly rendelkezést tartalmazván, amelyek sajátképpen a magánjogi kötelmi jognak képezik tárgyát, ezeknek megoldása a polgári törvénykönyv keretébe tartozik s igy a kereskedelmi törvénybe csak azok az eltérő intézkedések veendők fel, amelyeket a kereskedelmi ügyletek különböző jogi természete indokol, azt azonban ki kell már ezúttal emelnünk, hogy vannak a kereskedelmi törvénynek oly hiányai, amelyeknek szanálása olyannyira sürgős, hogy az e részbeni törvényhozási rendezés semmiféle, bármilyen indokolt törvénytechnikai szempont miatt el nem odázható. Ennek a felfogásnak helyességét különben kormányunk is demonstrálja azáltal, hogy számos, a kereskedelmi törvény keretében megoldást igénylő kérdés tekintetében novelláris uton kiván intézkedni, amint ezt a kormány megbízásából készült egyes tervezetek és törvényjavaslatok, amilyenek a biztosítási magánvállalatokról, az árurészletügy szabályozásáról, az üzletek csalárd átruházásáról, a szövetkezetekről, a tisztességtelen versenynek megakadályozásáról, a kartellekről stb_ szólók mutatják. Az érdekelt körök és a jogélet minden tényezője egyetért abban, hogy a kereskedelmi jog terén számos halaszthatlan teendő vár a törvényhozásra. Nem lehet feladatunk mindazokra az egyes jogviszonyokra reámutatni, amelyek sürgős törvényhozási szabályozást igényelnek, sem nem lehet e czikk keretében tüzetesebben kiterjeszkodnünk arra, hogy az egyes kérdések mily irányban oldandók meg, amiért is csupán arra szorítkozunk, hogy nagyjában reámutassunk törvénykönyvünk ama hibáira és hiányaira, amelyeket módosítani és kiegészíteni kell. A kereskedői minőség meghatározásánál a joggyakorlat csődjogi szempontból már régen túltette magát azon a megszorításon, hogy ingó dolog fel- vagy átdolgozásának elvállálása csak abban az esetben tekinthető kereskedelmi ügyletnek, ha az a kisipar körét meghaladja; a törvény ebbeli rendelkezése tehát mindenesetre módosítást igényel és pedig az érdekelt szakkörök nézetének megfelelően, azon kiterjesztő magyarázatban, amelyben azt a joggyakorlat alkalmazza. Hasonlóan a czégvalódiság elvének keresztülvitele kérdésében is módosítást igényel kereskedelmi törvényünk. Az üzleti átruházások kérdéseivel, a már a képviselőházhoz beterjesztett javaslat tüzetesen foglalkozik ugyan, azonban, amint ezt már más helyen tüzetesen kifejtettük, mi nem tudunk a javaslatnak azzal az alapgondolatával egyetérteni, hogy az átvevőt az átruházó üzlet kötelezettségei ex lege terhelik s a magunk részéről inkább hajlunk az uj német kereskedelmi törvényben kifejezésre jutott felfogáshoz, amely szerint az átvétel folytán az üzleti kötelezettségek az átvevőt csak abban az esetben terhelik, ha ö záros határidő alatt ki nem jelenti, hogy azokat a terheket át nem veszi. Részben módosítást, részben pedig kiegészítést igényelnek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó intézkedések is. így jelesül a czégvezető jogkörét illetőleg helyes volna minden esetre az uj német kereskedelmi törvénybe is felvett azt az intézkedést meghonosítani, amely a fióktelepre nézve külön czégvezetönek és pedig megszorított jogkörrel való kirendelését megengedi. De sürgős szükség különösen a kereskedelmi ügynökök jogkörének szabályozása is, me'y minden törvényes intézkedés hiányában a joggyakorlatban a legkülönbözőbb megítélés alá esik nemcsak, hanem az úgynevezett helyi ügynök (platzagent) személyében egy oly vegyes képét nyújtja a kereskedelmi meghatalmazottnak egyrészt, és az önálló ipart üző kereskedőnek másrészt, hogy ebben a törvényileg semmiképen sem szabályozott állásában a legbonyodalmasabb jogi helyzeteket teremti meg azok számára, akik között a vételi ügyleteket közvetíti. A kereskedelmi társaságokról szóló részben elsőbben is annak a joggyakorlatbani kontroverz kérdésnek a megoldása vár elintézést, hogy részvénytársaság és esetleg szövetkezet lehet-e valamely közkereseti társaságnak tagja. A csupán két tagból álló közkereseti társaság egyik tagjának pedig, az uj német kereskedelmi törvény 142. §-a rendelkezésének megfelelően, lehetővé kell tenni azt, hogy a másik tag kizárását és az üzletnek átvételét felszámolás nélkül eszközölhesse, amint hogy a felszámolás mellőzhetését oly esetben is kellene az e részben kifejlődött joggyakorlatnak megfelelően megengedni, a melyben magok az érdekelt felek egyeznek meg másképen. A rendes társaság és a korlátolt felelősségű társaság, amely utóbbit a német törvény „Commanditgesellschaft auf Aktién" elnevezés alatt ismer, mindkettő oly intézmény, amely meghonosítást érdemel. Továbbá a részvénytársaságnak kifelé és befelé való jogviszonyait szabályozó intézke-