Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

73 Ez az árnyalati különbség a gyakorlatban mégis elég lehet lényeges változás előidézésére. Érdemes megjegyezni, hogy a büntetlen előélet követelménye szempontjából a törvény szigorúbb a felügyelőbizottság, mint az igazgatóság tagjaival szemben. Míg az igazgatósági tagságból csak az van kizárva, aki büntető ítélet hatálya alatt áll, felügyelőbizottsági tag nem lehet, akit elítéltek mindaddig, amíg a rehabilitáció nem hárítja el a büntetőítélet minden másodlagos következményét is (79. §.). Fel kell tételeznünk, hogy a két szöveg eltérése nem véletlen. Figyelmet érdemel, hogy a 79. §. (2) bekezdésének a rehabilitációt érintő rendelkezése eltér az 1940:XXVII. tc. 17. §-ának 6. pontjától, amely szerint a rehabilitáció nem érinti a bűncselekmény elkövetéséből vagy az elítélésből származó magánjogi következményeket. A törvény szövege tehát nem tökéletes, amikor úgy szól, mintha a rehabilitáció már önmagában elhárítaná a felügyelőbizottsági taggá választás akadályát. Valójában ehhez az kellett, hogy a törvény az 1940 : XXVII. tc. idézett pontja alól kivételt tegyen. A szöveget nyilván így is kell érteni. Nem új megoldás, hogy a törvény nem tartja fenn az idő előtt elmozdított felügyelőbizottsági tag káréríési igényét. Ilyen fenntartás a KT-ban is csak az igazgatóság tagja javára található. Hibás a contrario következtetésre adhat azonban alapot, hogy a törvény nem terjeszti ki a felügyelőbizottság tagjaira a 66. §. (5) bekezdését, amely az elmozdított személy kártérítési kötelezettségét tartja fenn. így válik az igazgatósági tagokra vonatkozó superfluum a felügyelőbizottság szempontjából hézaggá. A felügyelőbizottság jogállását egyébként a törvény az 1930:V. tc.-vel összhangban szabályozza. Kuncz professzor úrnak erre vonatkozó fejtegetéseihez csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy a súlypontnak a felügyelőbizottságba helyezésével aMg egyeztethető össze a felügyelőbizottság tagjainak a törvény által kívánt gyakori változása. A kft.-vei szemben lényeges szervezeti eltérés viszont, hogy a könyvvizsgáló nem lehet a felügyelőbizottság suirrogátuma, hanem csak segédszerve. Azt hiszem, az sincs kizárva, hogy szakértőként a törvényben említett esetben a felügyelőbizottság erre alkalmas egyik tagja járjon el. A díjazás kérdése az igazgatóság díjazásával együtt azzal az eltéréssel van szabályozva, hogy a felügyelőbizottság a tiszta feleslegnek legfeljebb 5°/o-át kaphatja (85. §.). A felügyelőbizottság esetében ez ellen kevésbbé lehet ellenvetést tenni, mint az igazgatóságnál. Az indokolásban említett munkamegosztás és a felügyelőbizottság felelősségének szűkebb terjedelme a megoldás mellett megfelelő érveket nyújt. A rendes szövetkező gondosságát meghaladó gondosság megkívánása viszont itt még kevésbbé indokolt, mint az igazgatóságnál. VII. A küldöttközgyűlés és a tagellenőrző bizottság fakultatív szervek. Ezek szabályozásával a törvény mégis feladja az általában észlelhető merevséget. De már ismét bizonyos merevség van abban, hogy minden szövetkezetnél kötelezővé teszi a negyedévenkénti tagértekezleteket. Ugy látszik, hogy a törvény a „Procuragefahrtól" meg akarja óvni n