Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

25 legyen üldözhető, hogy csak a nyilvánvalóan valótlan kijelentést sújtja a törvény hátránnyal és hogy ezenkívül csak alaptalan tagadás, állítás és bizonyítékokra hivatkozás kérdése szerepeljen a szabályozásban, míg az elhallgatás a bizonyítékok nem szolgáltatása, az elismerés, beismerés, lemondás tekintetélben tett valótlan kijelentések büntetlenek maradnak. Elesik továbbá ezzel a jelenlegi rendelkezésnek az a súlyos hátránya, hogy az a törvényben való elhelyezése folytán csak az érdemleges tárgyaláson tett nyilatkozatok tekintetében érvényesül. E szabályozásnak az is nagy előnye, hogy a feleket a hátránytól való tartás önkéntes cselekvésre fogja bírni és így nem kell megelégedni a mulasztás esetére biztosított szurrogátummal. A perbeli előadások jóhiszeműségét és lehető pontosságát segítenénk elő azzal is, ha jogot adnánk a törvény szerint az ügyben utolsó fokon eljárni hivatott bíróságnak arra, hogy a fél előadásával ellentétes ténymegállapítás esetén az érintett felet bírsággal sújthassa függetlenül attól, hogy előadása büntetőjogilag üldözhető cselekmény-e vagy sem.36 Azzal, hogy e pénzbírságot csak a perben utolsó fokon eljárni hivatott bíróság szabhatja ki, a felesleges perovoslat az ügyek jelentékeny számában kiküszöibö^dnék. A polgári bíró pedig szívesebben alkalmaz általa kiszabható pénzbírságot, minthogy az iratokat a büntető bírósághoz tegye át a netán fennforogni látszó bűncselekmény üldözése végett és így a perjogban hathatósan érvényesülő újabb szankcióhoz jutnánk.37 Magától értetődik, de a törvény szövegébe kívánkozik annak kimondása is, hogy a valótlannak bizonyult előadás a tényállásból kirekesztendő. Perjogi megtorlás, lenne az is, hogy az esetben, ha a fél előadása vagy vallomása csak részben mutatkoznék valótlannak, vallomása a tényállás megszerkesztéséből teljes egészében is kizárható.38 De nem írnánk elő e perjogi hátrány kötelező alkalmazását azért, mert a valóság kiderítésének mindent átfogó problémáját lényegesen többre értékeljük, semhogy azért, mert a fél előadásának egy része valótlannak bizonyul, az esetleg való előadásnak a tényállás felépítése céljából való felhasználását is eltiltsuk. E kérdés mikénti eldöntése a 270. § szerinti mérlegelés körébe tartozik. Ezek lennének azok a reform gondolatok, amelyeket a felek, úgynevezett igazmondási kötelességének törvénybe iktatása és e kötelesség biztosítása érdekében, mint perjogi rendelkezéseket tartanánk szükségesnek. 36 L. Angyal Pál: A perbencsalás, Magyar Jogászegyleti Értekezések, VII. 2—3. szám. A bírságolással (kapcsolatban 1. még Kelemen Mózes javaslatát „Igazmondási kötelesség a perben" című tanulmányában. Magyar Jogi Szemle, VIII. évf., 347., stb. lapjain 37 L. a Pp. 544. §-ának hasonló rendelkezését és Kovács Marcell: A polgári perrendtartás magyarázata, Budapest, 1928.; II. kötet, 1140. és köv. lapjain található kommentárt. 38 L. még idevonatkozóan a jó és .rosszhiszeműségnek perakadályként mérlegelésének kérdését pl. „Igazmondási kötelesség a perben" című, a szerző megjelölése nélkül közzétett tanulmányban, Jogtudományi Közlöny, XLIV. évf. 97. és köv. lapjain és különösen a 99. lap 10. bekezdését. A gondatlanságból hamis vallomás büntethetősége tekintetében pedig Sárffy id. m. 229. lap, 3, bekezdését, és a már idézett 1936. évi perrendi javaslat 53. §-át.