Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A kollektív munkaszerződés jogi természete

171 dik feladat megoldására vállalkozott, Szászy műve egyszerre igyekszik mind a három feladatnak megfelelni. Míg Tóth Lajos a maga terjedemes általános részében a saját álláspontjának, mély gondolkodása eredményének egyéni visszaadására törekszik, Szászy István minden kérdésre csaknem kimerítő tantörténetet is nyújt, amihez egy ugyancsak tekintélyes jogtörténeti és jogösszehasonlító anyag is csatlakozik. Ennek a hatalmas anyagnak az igen világos és áttekinthető rendszerbe foglalása a mű legnagyobb erénye. A jogról való elmélkedéseket a magánjog fogalmát, történeti kialakulását s a magánjogot mint tudományt tárgyaló bevezetés után tulajdonképpen csak két fogalommal foglalkozik : a magánjoggal tárgyi, és a magánjoggal alanyi értelemben, vagyis a jogszabálytannal és a jogviszonytannal. A műnek ez a két főrésze azonos szempont szerint kialakított két-két alrészre tagozódik, nevezetesen a statikus és dinamikus részre. A statikus rész fogalmi és szerkezeti kérdéseket tárgyal, a dinamikus rész pedig a jogszabálynak, illetőleg a jogviszonynak az életfolyamatát teszi vizsgálat tárgyává, a keletkezésétől a megszűnéséig. Ennek a világos rendszernek a keretében természetesen a jogviszonyt tárgyaló anyag igen nagy mértékben duzzad fel, amikor a statikus részben a magánjogi jogviszony fogalma és elemei, a jogviszony tartalma, a jogviszony alanya és tárgya külön-külön is oly részletes kifejtésben részesültek, hogy például a magánjogi jogviszony tartalmáról szóló közel másfélszáz oldal szinte a tételes magánjog anyagának teljes összefoglalását nyújtja. Szászy István könyve nem az a munka, amellyel egyszer foglalkozva a magánjogász napirendre térhet felette, kétségtelen, hogy a magániog jóformán bármely kérdéséről a jövőben megszólaló jogásznak illeni fog a Szászy állásfoglalásról is megemlékezni, akár magáévá teszi azt, akár nem. Ezúttal nincs módom arra, hogv csak röviden is összefoglaljam azokat az érdekes és egyéni állásfoglalásait, amelyek újdonságuk ellenére is meggyőztek arról, hogv a szerző meglátásai helyesek és tollát intuíció vezette, de nincs módom arra 6em, hogv részletesen kiemeliem azokat a vonatkozásokat, amelyekben az állásnontját nem tudom a magamévá tenni. Mégsem mulaszthatok el néhány megjegyzést abban a reményben mintegy előrebocsátani, hogy lesz még alkalmam a művel érdemlegesen foglalkozni. Már az első lapon feltűnik egy amerikai .jogásznak, Kocoureknek a jogelmélete, amelyhez a 6zerző utóbb ismételten visszatér. Kocourek a szerző szerint jognak a jog normatív és faktikus elemei közti összekötő kapcsot (juris nexus, juris vinculum) nevezi, amely akkor áll elő, amikor a jogtétel a tényleges helyzetet megérinti. Közvetlenül ez után. a mondat után egy új fejezetben a szerző mégis azt állapítja meg — ezt már Kocourekre tekintet nélkül — hogy a jog 6zó egyfelől jogszabályt, másfelől alanyi jogot jelent (2. 1.). Nem tájékoztatja azonban az olvasót, hogy a juris vinculumot most már a jog szó egy harmadik értelmének kívánja-e tekinteni, vagy elfogadja azt egy olyan fogalomként, amely a két befogadott jelentést mintegy egységbe kapcsolja. Enélkül az állásfoglalás nélkül pedig tulajdonképpen a további fejtegetéseknek a kettő helyett három vágányon kellene futniok. A közjog és magánjog elhatárolásának a szerző Szladits nyomán csak a bírói hatáskör és az elévülés szempontjából tulajdonít gyakorlati jelentőséget (8. és köv. L), Nézetem szerint gyakorlati jelentőséget ismerhetünk fe\ az elhatárolás pedagógiai szerepében is. Azt lehet mondani, hogy a jogrendszer tagozásának egyik fő célja, hogy a jog egész világát különböző területekre bontva, könnyebben felfoghatóvá és megismerhetővé tudjuk tenni. Ezért válik minden szellemessége ellenére hasznavehetetlennáé minden olyan tagozás, amely nem mozdítja elő az egyes ágazatok önmagukban is megérthető feldolgozását. A közjog és magánjog elhatárolására irányuló kísérleteknek — így a Moór Gyuláénak is — nem az az egyedüli próbakövük, hogy logikai szempontból kifogástalanul vannak-e felépítve, hanem az is, hogy az alapjukon fel lehet-e a jogrendszer egészének modelljét áttekinthetően építeni. Ebben az építkezésben azután könnyen el lehet az élettől szakadni akkor, ha természetüknél fogva összetartozó tárgyak az épület két ellentett sarkába kerülnek. Tartok tőle, hogy a jog alaphelyzeteknek az az igen szellemes ée szemléletes áttekintése, amelvet a szerző Szászy-Schwarz tanának tökéletesité-