Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

s kalmas szabadságjogokat. Amit pedig a felsorolásba nem lehet belemagyarázni, az nem is „foglaltatik" benne a törvényben és így a „nullum crimen sine lege" alapelve szerint a bírónak nem is lenne módja arra, hogy a büntetőjogi védelmet a felsorolásban nem szereplő jogokra kiterjessze. Azt lehetne talán mondani, hogy a kisebbségvédelem, különösen a nemzetiségi szabadságjog hiányzik a felsorolásból. Ámde ez is csak látszat. A kisebbségvédelem joga világosan következik a törvényben felsorolt szabadságjogoknak és a következő bekezdésben kifejezett állampolgári egyenjogúságnak egybevetéséből, mert az utóbbi szerint az emberi jogok az állampolgárokat minden irányú megkülönböztetés nélkül, tehát nyelvi, faji, vagy vallási különbségre való tekintet nélkül illetik, vagyis minden discrimina'iív rendszabály, nemzetközi jogi műnyelven „mesure différentielle" a törvénybe ütközik. Törvényünk szerint tehát minden nemzetközi jogi kötöttség nélkül is tilos minden kisebbségellenes rendszabály. 6. De hatályosan védi meg a szabadságjogokat már maga az alaptörvény az állami végrehajtóhatalom ellen annak kijelentésével, hogy „ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül". A „törvényes eljárás" a hazai nyelvszokás szerint már magában véve is a bírói eljárást jelenti, de ez a nyelvszokás még egymagában nem volna elegendő a bírói út kizárólagos volfának igazolására, mert hiszen „törvényes eljárás" fogalmilag a közigazgatási eljárás is, amely szintén a közigazgatás törvényszerűségét kívánja biztosítani. De szükségszerűen a bírói eljárásra utal a szabadságjogok tekintetében magának a törvénynek belső logikája. A törvény az idézett kijelentéssel világosan kifejezi azt, ami a szabadságjogok mint alkotmányosan elismert alanyi közjogok jogi természetéből amúgy is következik, hogy a szabadságjogától megfosztott polgárnak jogigénye támad a végrehajtóhatalom ellen, amely igénynek érvényesítése szükségképpen a végre hajtó hatalo m t ó l független államhatalmi ágazatnak, vagyis a bírói hatalomnak hatáskörébe tartozik. Ez nem is lehet másként, mert különben a kötelezett fél (a végrehajtó hatalom) lenne bíró a saját ügyében. Bírói eljárás nélkül a szabadságjogok védelme egyedül az érdekelt miniszter felelősségrevonásában állhatna; ez azonban sokkal körülményesebb és sokkal nagyobb erők igénybevételét kívánja, semhogy azokat egyes állampolgárok jogainak védelme céljából működésbe le-