Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A bűncselekményfogalom új eleme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. október 4-én tartott ülésén]

4 1 dictio in adjecto, amelyet — a tudományunkban uralkodó szerepe ellenére is — a leghatározottabban el kell utasítanunk. A bűncselekmény ugyanis átvitt értelmű kifejezés és oly cselekményt jelent, amelynek elkövetőjét a törvény akarata szerint büntetni kell. Ha tehát a cselekmény elkövetője bizonyos esetekben a tényálladékszerü, jogellenes és bűnös magatartás kifejtése ellenére is csak valamely további feltétel mellett büntethető, vagy a törvényben említett valamely büntethetőségi akadály okából nem büntethető, akkor ezekben az esetekben a tényálladékszerü, jogellenes és bűnös cselekmény nem válik bűncselekménnyé, illetőleg büntethetőséget megszüntető ok fennforgásakor elveszíti bűncselekményi jellegét.* Amint már fentebb említettük, vannak jogtudósok, akik rájöttek a bűncselekményfogalom közkeletű konstrukciójának fogyatékosságára. És itt nem azokra az elég nagy számban lévő írókra gondolunk, akik a büntethetőségi feltételeket, szemben a büntethetőségi akadályokkal, a bűncselekményfogalom keretébe utalták, anélkül azonban, hogy a bűncselekmény ismertetett meghatározásának megváltoztatását is szükségesnek tartották volna, hanem azokra, akik a büntethetőségi feltételeknek és a büntethetőségi akadályoknak a büntetésre gyakorolt hatására való figyelemmel a bűncselekmény általánosan elfogadott elemeinek megfelelő kiegészítése mellett foglaltak állást. Ezek közül az írók közül csak Hegler-t emeljük ki, mert ez a nagy gondolkodó nem elégedett meg a meddő kritikával, hanem a bűncselekmény tanának fogyatékosságát pozitív értékű útmutatásokkal igyekezett megszüntetni, tehát építő munkát is kívánt végezni. A „Bűncselekmény ismérvei" című és 1914-ben megjelent nagyjelentőségű tanulmányában megkapó dialektikával indokolja meg azt a tételét, hogy a büntethetőség feltételeit, továbbá a büntethetőséget kizáró s megszüntető okok hiányát a bűncselekmény elemei közé kell sorolni. Kétségtelen, hogy a minket érdeklő probléma helyes felismerésének útján a legtovább Hegler jutott előre, az imént említett álláspontját azonban,, vagyis azt, hogy a büntethetőségi feltételeket és a büntethetőségi akadályok hiányát ilyenekként illesztette bele mint új elemet a bűncselekményfogalom körébe, éppen az uralkodó felfogás egyik képviselője, Radbruch indokoltan támadta meg a legélesebben. Radbruch ugyanis rendszertani szempontból helytelennek tartja a bűncselekmény-tanának olyan felépítését, amelyben a tényálladékszerűség, jogellenesség és bűnösség teleologikus fogalmai mellett tisztára kategoriális fogalmuk szerepelnek a bűncselekmény új elemeiként. A tényálladékszerűség, jogellenesség és bűnösség teleologikus karaktere nyilvánvaló. E fogalmak mindegyike egy-egy sajátos célt, mégpedig (büntetőjogi jellegű célt szolgál és így a büntetőjogi rendszerben betöltött funkciója világos, félreérthetetlen és kézenfekvő. Ezzel szemben a büntethetőségi feltételek és a büntethetőséget kizáró s megszüntető okok egyszerű gyűjtőfogalmak, teljesen színtelen kategóriák, amelyek alá az általános és Hegler részéről is elfogadott felfogás szerint a legkülönbözőbb, egymástól sokszor merőben * Csupán félreértések elkerüMse végett említjük meg, hogy ha a cselekmény tettese a törvénv akarata szerint büntetendő, de reá valamely sajátos okból, pl, azért, mert ismeretlen helyen tartózkodik, büntetés nem szabható ki, ez az utóbbi körülmény a magatartás bűncselekményi minőségét nem érintheti.