Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Adórendszerünk újításai és a stabilizáció. [Előadás a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946. október 30-án tartott ülésén]

40 pítási módszereket. A-csoportadóztatás primitív formáin kívül a földbérle­tek a kataszteri tiszta jövedelem hervadt gyökereibe kapaszkodnak, a ke­reskedelemből, iparból és szabadfoglalkozásból eredő keresetek pedig az; osztálybasorozás Prokrustes ágyába kerülnek. Az ágyat az adókivető bi­zottság veti meg az életmód, teherbiróképesség és kereseti viszonyok külső­leg érzékelhető jeleinek régi vörös posztójával. A társulati adóalanyok sem mentesek az adóosztályok fix tételeitől, az adókivető bizottságok becslési eljárása azonban rájuk nem terjed ki. A nyersbevétel megállapítása az üzleti könyvek alapján történik, a 6 °/o-os kulccsal számított adó összege azonban általában nem lehet kevesebb a tizedik adóosztály tételénél akkor, ha a vállalat ötnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. Az adóminimum az alkalmazottak számának megfelelőleg táblázatosan növekszik a harmin­cadik, tehát legmagasabb, adóosztály tételéig. Bizonyos kedvezményezett vállalkozások (pl. közforgalmú vasútak, hajózási vállalatok, házrészvény­társaságok és Kft-ok) a saját tőke alapján adóznak. Minthogy a saját tőke a mérlegvalódiság helyreálltáig csak illúzió, ezeket a vállalatokat ezidőszerint havi állandó tételek terhelik. A kedvezményezett vállalatok má­sik csoportja a 6°/o-os általános adókulcs helyett 2.5 °/o-os kulcs szerint adóköteles. Ezek a közüzemek és az olyan szövetkezetek, amelyek 6 °/o-náI magasabb osztalékot alapszabályaik szerint nem adhatnak. A tantiemadó terhe az eddigi rétegezett kulcsokról állandó kulccsá alakult át. Mértéke 65 %, melyből 40 °/o a vállalatot, 25 °/° pedig a javadalmazást élvező sze­mélyt terhel. Az együttes kereseti- és jövedelemadó, valamint a társulati adó a forintmérlegek elkészültekor elvben fölöslegessé válnak, mert a tiszta ered­mény technikailag megállapítható lesz. Az államháztartás egyensúlyának mindennél fontosabb biztonsága azonban még egy darabig aligha teszik majd lehetővé a mérleg alapján való adóztatást. Ehhez a gazdasági élet szeszélyes hullámzásának el kell csitulnia, mert a puszta elvért a kézzel­fogható bevétel nem áldozható fel. , 10. Adóügyünk fejlődése szemléletesen figyelhető meg a számadatok tükrében. Az 1945. év június hava, habár hiteles számadásaink csak a hó­nap utolsó nyolc napjáról vannak, megdöbbentő képet mutat. A legnagyobb bevételt az illetékek szolgáltatták 8 millió pengővel, a legkisebbet a vámok 3 pengő 50 fillérrel. A sójövedék 87 pengő 20 fillért, a dohány 7680 pengőt, a szesz 5.1 millió pengőt hozott. A fogyasztási adók 7.6 milliós eredménye mellett a külön elszámolt cukoradó mindössze 6015 pengővel szerepel. Az egyenesadók bevételi eredménye 1.2 millió pengő, a forgalmi adóké pedig 622.000 pengő. Az illetékek kivételével, — melyek már a havi eredményt jelzik, — az adóhozamok egész havi értékét az említett számok háromszo­rosára becsülhetjük. A júliusi bevételek, amelyek már teljes havi feljegyzésekből tűnnek ki, néhány tétel feltűnő kiugrását mutatják az egyenesadók csaknem stag­náló 5.3 milliós hozama mellett. A forgalmi adórendelet hatása alatt a be­vétel 36.8 millióra szökik, az eddigi megbecsült hozam tizennyolcszorosára. Az erélyesebb ellenőrzés és a jövedéki üzemek erősebb ritmusának hatása alatt a dohányjövedék 39 milliós és a szesz 116.2 milliós eredményt ér el. A fogyasztási adók 8.8 és az illetékek 14.2 milliós hozama igen erős ha-

Next

/
Thumbnails
Contents