Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

108 mint pl. a társas- .és egyesbíráskodás kérdéseinek vizsgálatánál/, vagy az esküdtbíráskodásisal kapcsolatosan. (48. o.) Különösen kiemelendőnek tartja e sorok írója a tankönyvnek azt a helyes ki indulási pontját, amely a büntetőtörvénykezési jog centrumába az anyagi igazság érvényesülésiének dlvét állítja. Ez ugyan politikaimentes elv, de van benne igazságügyi politika is. Szalay László óta tudjuk, hogy a büntetőjog minden időben eszköze volt egyfelől a politikai célok szolgálatának, de másfelőil célja volt mindenkor az elért politikai ered-. menyek biztosítása j& Mégis csak osztani tudjuk szerzőnek azt a megtámadhatatlan fejtegetéseiből kisugárzó álláspontját, hogy az igazságszolgáltatásnak elsőrendű feladata mindig a való tények felismerésié és a jog .szabályainak helyes alkalmazása marad annak érdekében, hogy mindenki, „akinek a jog szerint büntetésit kell elszenvednie, elnyerje a jognak megfelelő büntetését, viszont senkise részesüljön büntetésben, akinek megbüntetését a jog nem követeli". (130. o.) Ami a részieteket illeti, kiemelendőnek tartjuk szerzőnek bölcs mérséklettel kifejtett helyes álláspontját a legalitás elvének és a vádhatóságok függőségi viszonyának lehető összeütközései tekintetében, figyelemmel a jogállam eszméjére. (87. o.) Világos és a gyakorlatban sok vitakérdés megoldására útjelzőén alkalmas^ fejezete a könyvnek az a tésze, aimely a tárgyakra vonatkozó kényszerítő intézkedésiekről! (lefoglalás, házkutatás, szemőlymotozás) szók Ugyancsak külön kiemelésre kívánkoznak szerzőnek helyes megoldásai közül a jogforrásokkal kapcsiolatban tett kii lönböztetése, mely szerint a döntvényalkotás lényegileg csupán jogszabáilyértelimezés és a jogalkotás' tényezőjévé csak akkor válik, ha a döntvény álltai adott értelmezést a szokásjog magáévá teszi. (30 —31. o.) Ugyanígy a törvénykezési} szabályok időbeli vonatkozásban visszaható erejének megoldása, meily különböztet aiz eljárás menetéhez tartozó1 cselekmények és a vaŰJamelly jog érvényesítésével, vagy előny biztosításával összefüggő jogszabályok között. Ki kell emelni továbbá a bírói intézkedések és bírói határozatok elkülönítésére és utóbbiaknak különböző nemeire vonatkozó elméleti elemzést, mely a jogorvoslati jog szempontjából gyakorlatilag is jelentős. (78. o.) Heíyesen mutat rá szerző a nem is esetleges hátrányokrai, melyek abból származhatnak, hogy a vizsgálati eljárás lassú elsorvadása és fokozatos kiküszöbölődése folytán — amit egyébként az eljárás kívánatos gyorsítására figyelemmel nem kifogásol —, a vizsgálati szakban egyes vizsgálati cselekményeknél a törvény áillali megengedett ügyfélnyilvánosság a vizsgálóbírói teendőket teljesítő ügyész1 előtt nem érvényesülhet.. (180. o.) Sajnos itt mincs tér arra, hogy végigkísérjük a mű tisztázó értékű helyes megállapításainak sorozatát. Legyen szabad inkább néhány vitatható megállapítására rámutatnunk. így a Bp. 228t §-ával ellentétben állónak látszik szerzőnek az; a véleménye1, hogy ha kirendelt szakértő úgy az általános, mint a konkrét kérdés eldöntéséhez a szükséges szakismeretekkel rendelkezik, a bíróság megtagadhatja ellenőrző szakértő működésének megengedését. Nem tudjuk osztani szerzőnek azt ,az álláspontját sem, mely szerint az anyaigi igazság elve az eljárási szakban a nyilvánosság kizárásával való lebonyolítást követeli. (17. o.) Ellene szól ennek a társadalmi ellenőrzés elvének érvényesülése, főképp azonban a garancia követelménye. Terhelt kíméJlete indokolhatja a nyilvánosság kizárását, de a nagyobb érdek: az anyagi igazság elve inkább az' előzőt követeli. Nem oszthatjuk szerzőnek azt azi álláspontját sem — legalább is kategorikus formájában —, hogy .,az előkészítő eljárásiban a vádllott még nem ismerhető ei) ügyfélnek". Ha formailag nem is, de materialiter ellenkezik ez úgy a Bp. 62. és a következő, mint a 134. §§-okikad. Befejezésül rá kívánunk mutatni arra., hogy a tankönyv beosztása — ellen télben számos hasonító munkával — átgondoltan rendszeres, nem félrevezetően módszeres', az összefüggések nem önkényesen konstruáltak, hanem a matéria átfogó megítéléséből és az elvi álláspontból származtattak. Külön é'rtéke a megjelent I. kötetnek, hogy sűrítve, glosszák és túlterhelő utalások nélkül 272 oldalon a törvényszéki tanácsij eljárás ismertetéséig bezárólag mindent megmond, amire a jogtanuló ifjúságnak szüksége lehet. Esi ez sem lekicsinylendő érdem. De az1 ifjúságon kívül a magyar jogtudománynak is érdeke, hogy az illusztris szerző művének második befejező kötete mihamarább kövesse az I. kötet megjelelné vét. Dr. Berend Béla