Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

90 Vermes Andor elsősorban azt kívánta, hogy intézményesen biztosítsanak türelmi időt azoknak a vállalatoknak, amelyeknél a náborús károk, vitás vagyontárgyak, a békeszerződéssel kapcsolatos kérdések, külföldi tartozások stb. jelenleg kizárják, hogy a közzéteendő mérlegek vagyoni helyzetükről érdemleges felvilágosítást adjanak. Hiányolja a rejtett tartalékok képzésének lehetőségét, mert ezek nélkül az általános és egyéni konjunktúrák minden rezdülése kifejezésre jutna a mérlegekben, ami inkább a spekulatív, mint az állandó részvényesek javára szolgálna. Utal a svájci Obligationenrecht-re és a tárgyalás alatt álló angol részvényjogi novellára, amelyek mind lehetővé teszik a latens tartalékolást. A részvényjognak ezt a jelentős problémáját ne oldjuk meg incidentálisan, hanem egyelőre elégedjünk meg a belső tartalékok bizonyos határok közé való szorításával. Nizsalovszky Endre felszólalásában elemezte az 1925. évi pengő nyitómérleg és a formtmérleg előfeltételeinek különbözőségét. Akkor már négy év óta volt ratifikálva a békeszerződésünk. A megszálló haderő az országból már öt évvel korábban távozott. A környező államok már hosszú idő óta voltak a kiegyensúlyozott, békés gazdálkodás állapotában és Magyarország volt az utolsó láncszem, amely — népszövetségi kölcsön segítségével — még a mérlegrendelet előtt beilleszkedett az együttesbe. Ma a helyzet egészen más. Természetesen változtatni kell azon a fennálló helyzeten, hogy üzleti eredményt feltüntető mérleget nem szabad felállítani. Ettől azonban túlságosan nagy az ugrás a megnyitó mérleghez. Helyes és időszerű feladat lenne az 1944., 1945. es 1946. évről egyesített zárómérleg készítése. Szerencsétlen a forintmérleg fordulónapjának egységesen január l-re koncentrálása, mert főleg a mezőgazdasági vállalatok nem adhatnak az év végén reális képet vagyoni helyzetükről. így pl. a cukorgyárak egész gyártási idényében kigyártott cukor a gyár raktáraiban van ebben az időpontban. Ettől kezdve azonban őszig semmi vagyonszaporulat nem mutatkozik. — A 100.— forintos részvénynévértékminimum magasnak látszik. A pengőmérlegrendeletet nagyarányú részvényinflációs periódus előzte meg, a rendelet mégis leszállt 10.—• pengős minimumig. Most hasonló részvényinfláció nem volt, még kevésbbé van tehát szükség a részvények számának a 100.— forintos névértékből folyó leszállítására. Az alaptőkeminimumot hatékonyabban lehetne biztosítani, ha csupán 150.000.— forintban állapítanák meg, azonban ennek az összegnek a bejegyzés előtti befizetését kívánnák meg. — Indokolatlan a szövetkezeti tagok kiválásának korlátozása. A kilépési kedv korlátozására elég lenne annak kimondása, hogy a kilépő tagok az értékkiegyenlítő tételekben nem részesülnek. Domony Péter utalt arra, hogy a tervezetben foglalt újítások a mérlegvalódiság jegyében születtek. Ha azonban azt nézzük, mi szolgálja ezt a célt, mindenekelőtt egy negatívumot észlelhetünk: a házaknál sablonos szorzószámot, gépi berendezéseknél és felszereléseknél az 1939. évi pengőérték 1.— P = 1.—- Ft alapon történő átvételét írja elő a tervezet. Csupán a mobil vagyon egyes részeire találunk új és az eddiginél szigorúbb értékelési szabályokat. De míg ezek célja a latens tartalékok kizárása, az állóvagyon értékelésében hatalmas belső tartalékok foglaltathatnak. A látencia ellenesség egyébként érthető volna, ha gazdasági prosperitás időszaka irtán állanánk és a vállalatokat vagyonszaporulatuk feltárására kellene kényszerítenünk, de nem ma, amikor gazdasági életünk egyedeit az elmúlt esztendők megpróbáltatásai megtépázták. A részvénytársaságokkal kapcsolatos értékelési szabályok sem a részvéuyesek, sem a hitelezők, sem a közönség érdekét nem szolgálják, minthogy nem is lehet senkinek érdeke előírni a mérlegbe beállítható legkisebb értékeket. Különösen visszás, hogy vállalati érdekeltság esetében az érdekeltségi vállalat részvényeit esetleg a tőzsdei árfolyamot meghaladó egységáron kell beállítani a mérlegbe. Érthetetien az a kívánság is, hogy a közgyűlés által megállapítandó mérleg egyezzék az ú. n. adómérleggel. Azért például, mert a pénzügyi hatóság a társulati adóalap kimunkálásánál valamely kiadást az irányadó pénzügyi szabályok alkalmazásával nem ismer el levonási tételnek, ez nem változtat azon, hogy a kiadás mégis megtörtént és a közgyűlés által megállapított zárszámadásban mint ilyen kell, hogy elszámoltassék. Gráber Pál a tervezethez könyvvizsgálói, mérlegkészítési szempontból szólt hozzá és általában helyeselte az e tárgybeli rendelkezéseket. Kuncz Ödön zárószavaiban összefoglalta az értekezlet tanulságait. Az időszerűség kérdésében utalt a pengőrendelet kapcsán annakidején mondottakra: az infláció következményeként a gazdasági élet beleesett egy pocsolyába és abból ki kell másznia. Az •dőszerűséget azért kell megállapítani, mert a gazdasági élet ebben nem maradhat. Az