Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1947 / 4. szám - A jövő joga. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 25.]
24 hozzáidomítása az új idők szelleméhez és követelményeihez. Ha egy főúri kastélyt átalakítanak nevelőintézetté, akkor ennek a kastélynak minden részét át kell vizsgálni, hogy melyik hasznavehetetlen, melyiket lehet legjobban és milyen célra felhasználni. Epületátépítéshez pedig szakértőt hívnak meg, mert csak az képes az átalakítást egységes terv szerint végrehajtani, hogy az épület ne szenvedjen időtállóságában. A társadalmi építésnek mi jogászok vagyunk a szakemberei. Ezért ez a feladat reánk vár. Kérdés: a mi jogászságunk alkalmas-e erre a munkára? Meggyőződésem szerint alkalmas és kész is rá. Kezdetben ugyan felmerültek arra nézve bizonyos aggodalmak, hogy reakciós rétegek vannak a magyar jogászságban. Lehetséges, hogy vannak; mindig vannak olyanok, akik nem értik meg az új idők szavát és most is vannak, akik a régi kizsákmányoló rendszert kívánják vissza. Ezekkel mi közösséget nem vállalunk. Mi a haladó jogászokat kívánjuk egységbe tömöríteni és ezzel az átépítés feladatát biztosítani. Szászy Schwarz mondja egy helyen: hala$ásosabb az élő jog a jogi doktrínánál. Ezért fokozottan vigyáznrTtell arra is, hogy Na doktrína ne maradjon el a haladó élet mögött. Nemcsak jogszabályainkat kell módosítani, hanem jogi fogalmainkat is át kell vizsgálni és átértékelni az új eszméknek megfelelően. Erre ugyancsák Szászy Schwarz adott tanulságos példát, amikor a jogalanyiság látszólag egységes fogalmát a célképviselő és a célélvező kettős fogalmára bontotta. Hasonló példa a kitűnő francia Duguit tanítása, aki a tulajdonjog fogalmát az abszolút alanyi jog teréről az ú .n. „fonction sociale", vagyis szociális tevékenység terére igyekezett áthelyezni olyképpen, hogy a tulajdonosnak joga gyakorlásában mindenkor a közületi érdek korlátai közt kell maradnia. Ez a gondolat vezetett a német doktrínában az ú. n. Diensteigentum, a köznek szolgáló tulajdon fogalmához. Az a benyomásom, hogy az egységes jogi front nálunk már kialakult. Régi és új jogászok a legteljesebb összhangban működnek össze és az újjáéledt Magyar Jogászegylet eddigi ankétjainak tanúsága szerint a demokratikus, szabad, kölcsönös eszmecsere jegyében dolgoznak egymás mellett. Mint az eddigi példák mutatják, a vitákból régi és új gondolatok rendszerint szerencsés szintézisben kerülnek ki, ez vezet az új jognak demokratikus szabad eszmecsere útján való kialakítására. Ebben a munkában való részvételre hívjuk fel szegedi jogásztársainkat és rajtuk keresztül az egész magyar jogászságot, mert a jogtudomány,