Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

2 a hitvallást hazájába, ahol az a Rousseau tanításait valló Tiers Etat-ban termékeny talajra talált; az ő indítványára fogadta el az Assemblée Nationale 1789-ben a Déclaration des droits de 1'homme et du citoyen című kiáltványt, mely a francia forradalom örök dicsősége marad. A forradalom hagyományai alapján jutottak ezek az alapvető emberi jogok az 1830. évi belga alkotmányba, ahonnan tovább szálltak egyik szabadelvű alkotmányból a másikba. Az angol alkotmány nem ismerte a természetes emberi jogok elméletét; az angol polgár személyes szabadságának abszolút védelme az ősi szokásjogban, az angolszász egyéni szabadságban gyökerezik és a Magna Charta azt már mint meglevőt biztosítja, szószerint csak a hűbérurak részére, de a Charta elveit már a XIII. század folyamán magyarázat útján minden szabad polgárra alkalmazták. Ezt az ősi jogot utóbb a Habeas Corpus Act modernizálta, az 1686. évi dicsőséges forradalom pedig a Déclaration of Rights és az ennek alapján kiadott Bili of Rights útján minden királyi és hatósági önkény ellen végérvényesen biztosította. A velünk született emberi jogok természetjogi elmélete a XIX. században a történeti és a pozitív jogiskola hatása alatt háttérbe szorult, de a XX. század eleje óta, mint új természetjog, helyesebben, mint az állametika abszolút követelménye, új alakban éledt fel. Emberi alapjogokon egészen a legújabb időkig csak az ú. n. egyéni szabadságjogokat értették. A XX. század folyamán azonban a világkatasztrófáktól felrázott világlelkiismeret a fejlődést fokozatosan a szociális igazságosság irányába terelte, és az emberi jogok új típusának kialakulására vezetett, amelyet szociális vagy jóléti jognak nevezhetünk. Ennek az irányzatnak a nyomait felismerhetjük már a Bismarck-féle „szociális olajcseppek"-ben, amelyek azonban még nem alkotmányi, hanem csupán közigazgatási munkásjóléti intézmények voltak. Ezeknek alkotmányjogi kiépítése egészen modern fejlemény. Az orosz 1918. évi első forradalmi alkotmány, mely Lenin alapelvein nyugszik, az emberi jogok sorábanmégcsak a régi szabadságjogokat említi. Az 1936. évi új Sztálinféle alkotmány azonban nagy lépéssel vitte előre a szociális emberi alapjogok rendszerét; elég hivatkoznunk az emberi jogok felsorolásából a következőkre: munkához való jog, pihenéshez való jog, öregség, betegség és rokkantság esetére szóló anyagi ellátásra való jog; jog a művelődésre.