Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

15 miCag is elfogadja, sőt helyesli. Helyesli lehűl eredményében azt a társadalmi berendezkedést, aimelynie!k céljait a jogrendszer megvalósítja és biztosítja. Az ON/.tűlyjogot alkalmazó bíró szükségszerűen osztálybíiró volt, annál is inkább, meri a jogalkotó munkáját a jogalkalmazó konkrét ítélkezésben fejezi be. Szászy-Schwarz fejti ki meggyőző erővel egyhelyütt, hogy a bíró* annál is inkább jogot teremt, mert az állam kényszereszközei konkréten nem is a törvényhez, hanem a bírói ítélethez fűződnek. A konkrét jogeset úgy van benne az egész joganyagban, ahogy egy szobor abban a márványtömbben, amelyből azl a művész kifaragja. Az anyagot a jogrendszer adja, a formázási, a/ eredménykihozást a nyersanyagból: a bíró. Különösen áll ez az átalakulás olyan időszakban, mint amilyenben mi ma élünk, amikor az átalakult') gazdasági éis társadalmi rend természetszerűleg nagy távolságra megelőzte az utána kullogó jogalkotást. A bíróság feladata, hogy ezeket az átmeneti ellentéteket áthidal ja, — áthidalja természetesen a demokrácia szellemében. Az elvállalt megbízás keretéhez képest szólni kívánok még néhány rövid mondatot a közigazgatási jogalkalmazás kérdéséhez is. A közigazgatás az állani cselekvő élete, a mozgó, dolgozó államapparátus. A jogrendszer még az állam stabilizált életében is csak a nagy kereteket adja meg a közigazgatás •működéséhez. Ezen belül a közigazgatás szinte teljes szabadsággal fejti ki tevékenységét a közérdek és a közcélok megvalósítása irányában. Átalakulás idejében ezen a területen is messzire elmarad a jogrendszer kiépítése, az élei állal kitermelt problémáktól. A közigazgatás pedig nem háríthat ja el a felelősséget magától azzal, hogy jogszabály hiányában nem tud cselekvőleg intézkedni. A közigazgatás embere nem kap felmentést az eredménytelenségért akkor sem, ba kimutatja, hogy negatív magatartása konkrét jogszabályokba nem ütközik. Egyebeikiben, is a közigazgatás működését nagyobb részben olyan területen fejti Iki, ahol dis'cretionális jogkörben kell intézkednie, ahol tehát döntését az egyéni felelősségérzet irányítja. Ez általában áll még ákkoir is, amikor az alanyi jogokat és az érvényesítés előfeltételét a jogszabály pontosan előírja. Mindebből folyó an a közigazgatásban még fokozottabb mértékben van szükség azokra a követelményekre, amelyeket a demokráciában működő bíróval szemben az előbbiekben felállítottam. A közigazgatásban is nélkülözhetetllen az, bogy a demokrácia rendszerének olyan közigazgatási tisztviselőkre kell támaszkodnia, akik magukévá teszik az állam által megvédeni kívánt célokat, akik nem akaratuk és meggvőződésük ellenére, csupán hivatali kötelességből végzik nuinkájukat, hanem akiknek elhatározásait a rendszer helyeslésének pozitív gondolata alakítja ki. A jó közigazgatási vezető a jogbiztonságot úgy segíti elő és teremti meg, ha működése nyomán félreérthetetlenül alakiul ki a demokrácia szempontja inak egy véges érvényesülése: a kérdésék elintézésének ilyérte! mű állandóság.; és egyértelműsége. Befejezésül: A magyar népi demokráciának a jogalkalmazás területén is (igazságügyi és közigazgatási vonalon egyaránt) olyan jogászokra van szüksége, akik a 'hivatali kötelességen túl, meggyőződésük szerint képviselik a rendszert, akiknek jogászi és egyéni meggyőződése szétválaszthatatlanul egybehangolódott a népi demokrácia célkitűzéseivel.