Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

10 nem a bizonyításfelvétel eredményén, hanem a bizonyítási elvétel mikéntjén bukik meg. Itt is rá kell mutatnom a Pp. 288., .326., 340. és 368. §-aira, amelyek a bizonyítást illetően is oi'ficialitást rendelnek és tág hatáskört adnak a bírónak. A demokratikus jogalkalmazásban ezeknek a §-oknak az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell adni. Másodlagos jelentőségű ugyan, de mégis megemlítem, hogy az igazolások esetében a mulasztás véletlenségének kérdéséhen követett eddigi bírói gyakorlat nézetem szerint túlszigorú. Főleg az ügyvédi mulasztásokra gondolok, amélyeket a gyakorlat úgyszólván sohasem fogad el igazolási okul, pedig a mulasztás az ügyvédnél is bekövetkezhetik önhibáján kívül. Az élet, a maga sóik gondjával és bajával, enyhébb megítélést tesz szükségessé, különösen olyan esetekben, amikor az ellenfél az igazolási kérelem teljesítését nem is ellenzi. A szorosan vett jogalkalmazást illetően •— mint már érintettem — főleg három irányban hárul új feladat a bírói gyakorlatra: Az e'avult jogszabályok kiselejtezése, a hatályos jogszabályoknak a kor szellemének megfelelő alkalmazása és a joghézagoknak ugyanebben a szellemben való kitöltése, vagyis új szokásjog kialakítása tekintetében. Sok olyan jogszabállyal fogunk találkozni, amelyeket a Köztársaság törvényei és rendéletei hatályon kívül ugyan nem helyeztek, de azokkal ellentétes jogi vagy erkölcsi felfogást juttattak kifejezésre. Az ily jogszabályok elavultaknak tekintendők s a jövő bírói gyakorlatában helyet nem foglalhatnak. Ennek csak egy jellegzetes esetét szabadjon megemlítenem: A H. T. a házasságnak közös megegyezés alapján való felbontását nem engedi, ennek megfelelően a bírói gyakorlatban jogszabállyá vált, hogy az ily megegyezés érdekében létesült anyagi természetű jogügylet erkölcstelen, s mint ilyen, semmis. Az 1945. évi 6800. sz. kormányrendelet azonban 6. §-ában lehetővé tette a megegyezéses bontást. Ezzel az előbb érintett jogszabály létjogosultságát elvesztette, a házasársak anyagi természetű megállapodásait tehát azon az alapon, hogy az a bontás érdekében léte.sült, erkölcstelennek és semmisnek minősíteni többé nem lehet, amint ezt a Kúria felmerült esetben ki is mondotta. Természetesen ez nem zárja ki a jogügyletnek az általános magánjogban gyökerező más joga apon való megtámadását. A korábbi hatályos jogszabályokat illetően a bíród gyakorlat feladata az, hogy ezeket a Köztársaság jogalkotásának szellemében alkalmazza és igyekezzék megvalósítani az 1946. évi I. tc. nemes célkitűzését, az emberi természetes és elidegeníthetetlen jogok biztosítását. A legtöbb pernek — hogy úgy mondjam — két vége van. Az egyik könnyebb, a másik nehezebb. A könnyebb végén fogva a pert, önként kínálkozik a döntés, amely formailag nagyon szépen megindokolható, de messze van az igazságtól. A bíró ezzel nem elégedhetik meg, hanem a felek egyo dalú tényállításainak és a tanuk ingatag, sokszor ellentmondó vallomásainak útvesztőjében meg kell keresnie a valódi, a szociális igazságot és ítéletében azt kell érvényre juttatni. Ennek jogi megalapozása sokkal nehezebb ugyan, de csak az ilyen jogalkalmazás nevezhető demokratikusnak. Nem a jogesetet kell a jogszabály alá vonni, hanem a jogszabályt kell a jogesetre megfelelően alkalmazni. A bíráskodásból így lesz igazságszolgáltatás.