Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Béke és jog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlését követő társasebéden]

16 A letűnt korszak mulasztásából a mi nemzedékünknek kell megbirkóznia egy nagy szociális átalakulásnak olyan anyagi és lelki problémáival, amelyeknek megoldása nehéz feladat lett volna több nemzedék számára is. S ezzel egyidőben kell egy elpusztított országot romjaiból felépítenünk, s egy kegyetlen béke terheit is viselnünk. Ha az építő munkához szükséges anyagi és szellemi erőket egymás ellen fordítjuk és felmorzsolódni hagyjuk: elveszünk. Hogy megállhassuk a reánk mért világtörténeti próbát, nagy nemzeti összefogásra volna szükségünk. A nemzeti lét vagy nemlét szédítő örvényéből jólesik ezért a Magyar Jogászegylet felé tekintenünk, amely ennek a nemzeti összefogásnak a példája és mintája: pártállásra való tekintet nélkül egyesíti magában a magyar jogászok legjobbjait. A jogászi élethivatás különben is nagyon alkalmas az összefogás gondolatának a képviseletére. Mert bár a jogász nem kerüli a harcot: egész élete jogvitákban telik el, mégis a jogvita olyan harc, amely egyesít. Az ellenfeleknek itt egy a céljuk: a jog helyesen értelmezett akaratának az érvényesítése. A tételes jog érvényesítésére törekvő jogász túl van azokon a politikai érdekharcokon is, amelyek a jogszabály létrejöttét megelőzték. Az új jogszabály megszületése a körülötte dúló politikai harcnak a vége, vagyis: a béke. S a jogász tisztelettel hajol meg a törvény előtt még akkor is, ha a saját politikai nézetével ellentétes felfogás jut benne kifejezésre. A jogász a törvényes béke őre. A magyar jogászok köréből jogosan szállhat tehát a társadalom felé az <i kívánság, amely a békés összefogást s a törvényes rendnek mindenkitől való feltétlen tiszteletben tartását sürgeti. Kérhetünk több megértést és tárgyilagosságot egymás iránt s kérhetjük a jogbiztonság megszilárdítását, a haialmi túlkapásoknak és egyéni kilengéseknek vagy bűncselekményeknek kíméletlen megtorlását. 3. A jogbiztonság megszilárdítása különösen fontos probléma forradalmak idején. Minden forradalom az ideiglenes jogbizonytalanság és a hoszszabb-rövidebb ideig tartó anarchia csapását hozza a nemzetre, de megéri ezt az áldozatot, ha jobb, igazságosabb jogot állít a régi helyére. A forradalom után azonban nincs sürgősebb és fontosabb teendő, mint <iz új jogrendnek megszilárdítása, a jogbiztonság helyreállítása. A jognak újra át kell vennie uralkodó szerepét a társadalmi életben s ki kell onnan szorítania az anarchiát, az önkényt és az erőszakot. Én azt hiszem, hogy a közelmúlt forradalma után, a csodálatosan gyorsan regenerálódó magyar életben mi már elérkeztünk oda, hogy a jog feltétlen uralmának biztosítását követelhessük. S nézetem szerint ez éppen most <j legsürgősebb teendőnk. Nem fontos az, hogy másfél lépést balra vagy jobbra tolódjunk; a fontos az, hogy konszolidálódjunk. A fontos <xz, hogy demokratikus jogrendünket megszilárdítsuk; a szabadságát visszanyert nemzet szabad polgárainak akarata megszabja majd, hogy merre tartsunk. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a konszolidációnak és a társadalmi megbékélésnek érdekében borítsunk fátyolt a múltra, a mult hibáira és bűneire. Nem vagyok szentimentális. Átérzem azt az erkölcsi erőt, amely