Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

SZEMLE. 71 -4 Magyar Jogászegyletben január 27-én Dr. Patakfalvy László tartott előadást „A társaság jogi személyisége" címen. Párhuzamot vont a magánjogi társaság és ennek kommerszializált formája : a közkereseti társaság külső és belső szerkezete között. Foglalkozott azzal a törekvéssel, amely a magánjog római jogi societas rendszerű társaságát kötöttebb és a közkereseti társaság szerkezetének megfelelő germán jogi „zur gesammten Hand" rendszere szerint át akarja alakítani. Ez a mmt. által alternatív formában megvalósított megoldás is, amellyel lehetőséget nyújt arra, hogy gazdasági célú magánjogi társaságok közkereseti és betéti társaság formájában alakulhassanak és működhessenek. Azok, akik a magánjogi társaságnak kötött és harmadik személyekkel szemben is megszervezett formáját kívánják megvalósítani, gyakran azzal érvelnek, hogy a társaság ez által jogi személyiséget nyer. Ezzel a beállítással felvetődik a régóta vitatott kérdés, hogy vájjon a közkereseti és betéti társaság jogi személy-e vagy pedig nem az. Az előadó ismertette német és francia irók felfogását. Az előbbiek a társaságban túlnyomóan nem látnak jogi személyt, az utóbbiak még a magánjogi társaságot is jogi személynek minősítik. Az angol irodalom a közkereseti társaságot mint szervezetet nem tartja jogi személynek, szemben a „company", a jogi személyiséggel rendelkező részvénytársaság szervezetével. Előadó ismertette a magyar irodalom és joggyakorlat általában eltérő álláspontját és ezzel szemben arra az eredményre jutott, hogy a személyes jellegű társaság tulajdonképen sui generis hányados tulajdonközösség, amelyben azonban a tulajdoni hányadra vonatkozó és a tulajdonközösség elve szerinti szabad rendelkezési jogot a tagok a társasági szerződés által egymás közt korlátozták olyképen, hogy a társasági tulajdonban lévő dolgok felett csakis egyetértően, illetve az egyetértés preaesumptio juris et de jure kezelendő kifejezési módja szerint csak a társaság nevében — amely valamenyi tag együttes kereskedelmi neve is — rendelkezhetnek joghatályosan. Ez pedig annyit jelent, hogy a társasági jogképesség a személyes jellegű közkereseti társaságot joga személlyé nem teszi, mert e jogképesség csak a tagok egyéni aktorátusának törvényben biztosított együttes kifejezési módja. Ezt demonstrálja a leghatározottabban, hogy a közkereseti társaság tagjai a társaság hitelezőivel szemben a társaság kötelezettségeiért személyesen, egyetemlegesen és közvetlenül felelnek és hogy a közkereseti társaság tagjai nem a társasággal, hanem az individuális jelentőségű társasági szerződés által egymással szemben állnak jogviszonyban. * A Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában december hó 1-én dr. Ballá Ignác tartott előadást „A házassági köte/ékiperekre vonatkozó joghatósági szabályaink reformja" címen. Előadó mindenekelőtt röviden ismertette a joghatóság fogalmát, amelyről néhány évvel ezelőtt tartott előadást a Magyar Jogászegylet teljesülésében. (1. Magyar Jogászegyleti értekezések. Uj folyam 123 füzet.) Ezután rámutatott arra, hogy egyes államoknak a házassági köteléki perekre vonatkozó joghatósági rendelkezései mennyire különbözőek és mily sokrétűek, de kiemelte, hogy mi valamely jogrendszer áláspontja a köteléki perek joghalósági szabálya tekintetében, lényegében kéí kérdés szabályozásán dől el. Nevezetesen : 1. mi a megvizsgált jogrendszer álláspontja a saját állampolgárai házassági köteléki pereiben és 2. mi az ottlakó idegenekéiben. így pld. a mi jogrendszerünkben : ad 1. a szabály a Ht. 114 §-a, amely szerint „magyar állampolgár házassági perében csak magyar bíróság ítélete hatályos". (Fenntartott joghatóság, jurisdictio reservata, fórum patriae). ad 2. A Hí. 116. §-a pedig a következőket mondja : „Külföldiek házassági perében a magyar bíróság csak akkor járhat el, ha ítélete hatályos abban az államban, amelynek a házastársak polgárai". Előadó szerint éppen ez a szabály, amely í. i. csak feltételesen engedi meg az eljárást, a belföldön lakó külföldiek köteléki perében, az, amely, Trianon óta különösen nem kellően