Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

A KÜLÖNVÉLEMÉNY AZ ANGOL ÍTÉLETBEN. 61 telén lesz saját országa ügyének nem igazat adni, hogy az igazságot szolgálja. Ezt azonban nehezebben fogja megtenni akkor, ha tudja, hogy véleménye nyilvánosságra kerül, hogy álláspontját az őt delegáló országban is kritika tárgyává fogják tenni. Ez a tudat tehát befolyásolni fogja őt és esetleg arra indítani, hogy legjobb bírói meggyőződése ellenére saját országa ügyének igazságát védje. 2, a Cour Permanente által tárgyalt ügyek olyanok, hogy azok egész országokat érintenek és nagy fontosságuknál fogva az egész világ érdeklődésére és figyelmére számot tarthatnak. A bíróság tekintélyének egyáltalában nem használ az, ha a közvélemény tudomást szerez arról, hogy olyan ügyekben, amelyek néha egész országok sorsára döntő befolyással lehetnek, a bíróság álláspontja korántsem volt egyhangú, hanem az ítélet a vélemények nagyfokú megosztottsága mellett hozatott meg és esetleg egy szavazaton múlott a határozat meghozatala. Ezeket az érveket egy gyakorlati példával lehet alátámasztani, ez a az 1931-es német-osztrák vámunió tervének esete. Tudvalevő, hogy a német—osztrák vámunió tervének közzététele után a Népszövetség megkereste a Cour Permanente-ot egy u. n. „avis consultatif" megadása tárgyában, amelyben nyilatkozzék a tekintetben, hogy a tervezett vámuniót a St. Germain-i békeszerződés 98. cikkével illetve az érdekelt felek által kötött későbbi nemzetközi szerződésekkel összeegyeztethetőnek és azok értelmében megengedhetőnek tartja-e. A Cour Permanente a vámunió tervét elvetette azzal az indokolással, hogy ez nem egyeztethető össze az 1922. október 4-én kelt, „Protocole de Genéve" néven idézett szerződéssel. A határozat kialakulásának részletei a kővetkezők voltak. A Cour tizenöt bíróból állt; a fennti véleményt ebből nyolc bíró vallotta, tehát a: többség kialakulása egy szótöbbségen múlott. A többségi véleményt valló nyolc bíró azonban ismét megoszlott éspedig a következőképen: heten megegyeztek abban is, hogy a vámunió terve a St. Germain-i békeszerződés 98. cikkével is ellenkezik, azonban a többség nyolcadik bírája e tekintetben már különvéleményen volt és ebben az értelemben részletes külön indoklást is nyújtott be. Ami végül a kisebbséget képező hét bírót illeti, ezek egységes különvéleményt nyújtottak be oly értelemben, hogy a tervezett vámunió sem a St. Germain-i békeszerződéssel sem a Protocole de Genéve-vel nem ellenkezik. Ennek a kisebbségnek, amely tehát a vámunió megengedhetőségét vitatta, volt egyik tagja M. Rollin- Jacquemyns» a belga bíró, akit állásfoglalása miatt ugy hazájában, mint Franciaországban is súlyos támadások értek. Az esetet ugy a francia, mint a belga lapok szélesen kommentálták és az a nyilvánvalaón visszás helyzet alakult ki, hogy a Cour Permanente szervezete — amely a bírói szabadságot és függetlenséget van hivatva hatályosabban szolgálni — alkalmat adott a bírói szabadság súlyos megsértésére, amennyiben a különvélemények nyilvánosságra való hozatala tette lehetővé azt, hogy egy bíró hivatásának jogszerű gyakorlata miatt támadásokban részesüljön. Ez a visszás helyzet természetesen ellenvéleményt is váltott ki és azok, akik átlátták a belga bírót ért bánásmód méltánytalan voltát, siettek rámutatni arra, hogy a Cour Permanente eljárása az, amely ezt a helyzetet előidézte és amely ilyen helyzeteket a jövőben is gyakran fog előidézni, amit nem is lehet máskép megelőzni, mint azzal, ha az ítélet kialakulásának részleteit a jövőben a titkosság biztosítja és a különvélemény ezentúl a bíróság belső ügye marad. Ez a meggondolás vezette M. Jacques Bardoux-t, az Institut tagját és a francia publicisztika egyik legkiválóbb képviselőjét, 1931. október 1-én a „Le Temps"-ban „L'ajournement de l'Anschluss économique et l'opération de la Haye" cimen megjelent cikkének megírására, amelyből az alábbi sorokat idézzük: „Cetté transaction (t. i. a Cour által alkalmazott eljárás) affaiblit le prestige d'un organisme international. Un tribunal ne peut conserver l'autorité d'une Cour de Justice que sí la procédure lui interdit les errements d'un congrés de diplomates. Les délibérations d'un tribunal doivent rester enveloppées du voile d'un secret absolu. Les personalités des juges doivent disparaitre dans l'unité professionelle d'un corps anonyme . . . . Si ces régles essentielles sont violées, le jury de magistrats