Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

56 DR. ZAJTAY IMRE által kötve lenne, kizárólag saját belföldi jogszabályai alapján dönti el, hogy melyik ország törvényét kell alkalmazni. Töry szerint (1. c. p. 10.) a magyar kormány, tekintettel az 1905. év politikai viszonyaira, a tárgyalt egyezménytervezetet nem irattá alá. Nem igen érthető, hogy milyen befolyással vannak politikai viszonyok egy a politikával semminemű összefüggésben nem álló nemzetközi magánjogi szerződés megkötésére. Sokkal valószínűbb, hogy a magyar kormány ugyanazon okból nem fogadta el a tárgyalt egyezménytervezetet, mely okból a hágai negyedik nemzetközi magánjogi államkonferencia öröklési jogi egyezménytervezetét nem fogadta el (1. Nemzetközi Jogtára 1934. októberi számát p. 12—13). Nem akart eltérni azon feudális mentalitástól, hogy Magyarország területén fekvő ingatlanra esetleg más jog alkalmaztassák, mint a lex rei sitae. Ha tehát p. o. osztrák iparos házastársaknak Magyarországon a házasság alatt szerzett ingó és ingatlan vagyonuk van, akkor az ingatlan vagyon a magyar jog szerint közszerzemény, de nem az ingó vagyon, mert a lex patriae azaz az alkalmazandó osztrák jog szerint csak házassági szerződés alapján, nem pedig ex lege, lehet közszerzemény, míg a tárgyalt egyezménytervezet 2. cikkének 1. bekezdése szerint ugyanazon vagyon tekintet nélkül minőségére (ingó vagy ingatlan voltára) csak egy egységes jogrendszer, a lex patriae uralma alatt állhat. Kétségen kívül az utóbbi álláspont helyes, mert csak ez teszi lehetővé kölünböző törvények kolliziójának elkerülését, már pedig ezeknek elkerülése a nemzetközi magánjognak végcélja. Semmi érdekünk sem késztet arra, hogy külföldi házastársakra saját házassági-vagyonjogunkat ráerőszakoljuk. A magyar nemzetközi magánjog álláspontja más államoknak retorzióra is szolgáltathat alkalmat. így p. o. Németország, ahol a tárgyalt egyezménytervezet legis vicém habét és ahol magyar házastársaknak esetleg vagyonuk van, az egyezmény 10. cikkének értelmében nem fogja a magyar törvényt magyar házastársak németországi vagyonára alkalmazni, ha az egyezmény szerint a magyar törvényt kellene alkalmaznia, mert Magyarország nem tartozik az egyezmény szerződő államainak sorába. A KÜLÖNVÉLEMÉNY AZ ANGOL ÍTÉLETBEN. Irta: DR. ZAJTAY IMRE. A kontinentális és az angol eljárásjogok különböző természetét élesen juttatja érvényre — többek között — a bírói ítélet eltérő koncepciója a kétféle jogrendszerben. A kontinentális perjogok szerint, általában véve, társasbiróság (tanács) esetében az ítélet a bíróság kollektív müve, amely kifelé feltétlenül mint egység nyilvánul meg. Ha a tanács tagjai között véleményegyezés forog fenn, akkor ez az egység magától értetődik és a tagok önállóságának, a különvélemény jogának kérdése fel sem merül; ha pedig a vélemények nem egyeznek, akkor az ítéletet a többség véleménye fogja alkotni. Utóbbi esetben kifelé ismét csak ez a többségi vélemény érvényesül, a kisebbségi vélemény kifelé egyáltalában nem jut érvényre, hanem csakis az aktákban találhat kifejezést, a gyakorlatban ott is ritkán. Az ítélet kollektív voltát dokumentálja a kihirdetés alakszerűsége is ; a kihirdetés alkalmával a szó csakis a tanács elnökét illeti meg, a tanács tagjai az elnök által kihirdetett ítéletet ki nem egészíthetik, különvéleményüknek az ítélethirdetéskor kifejezést nem adhatnak, másrészt az elnök a többségi elv alapján meghozott ítéletet mint az egész bíróság álláspontját hirdeti kí, anélkül, hogy kialakulásának részleteit ismertetné. Homlokegyenest eltérő ezzel szemben az angol ítélet koncepciója. Az angol ítélet nem kollektív műve a bíróságnak, amely teljesen magába