Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

44 A TULAJDONJOG JOGOKON, MINT TÉVESZME,1) Irta: DR. FRÁNKEL LORÁND budapesti ügyvéd. A tulajdonjog fogalmi körének a jogokra (követelésekre) való kiterjesztése a jogtudomány mai álláspontjával szemben forradalmi jelentőségű. Annak eldöntése magánjogunk elméleti felépítésének átfogó revíziójával kapcsolatos, az elméleti alépítmény megingása viszont automatice kihat a gyakorlati jogalkalmazásra is. Ennek a gyakorlati jelentőségnek még a büntető igazságszolgáltatás körében is általános feltűnést keltő példáját láttuk a közelmúltban. Engedményezett követelésnek az engedményező részéről való felvétele és megtartása a közfelfogás szerint ugyanis sikkasztás, mégis az újabb gyakorlat2) azon az állásponton van, hogy követelés mint jog sikkasztás tárgya nem lehet, az engedményezett követelés nem ment át az engedményes tulajdonába annál kevésbbé, mert a követelés a dologfogalmon kívül esik és így arra tulajdonjog nem alapítható. A felmentő ítélet tehát tisztára egy magánjogi elméleti tétel helyességétől függ. A magánjogi dogmatikának ezt a messzeható gyakorlati jelentőségét nem kisebb tekintély teszi magáévá, mint Angyal Pál a sikkasztásról írt művében, kifejtvén, hogy az ítéletek helyesek, követelés sikkasztás tárgya valóban nem lehet, hiszen a követelésre a tulajdonjog lényegét megvilágosító Grosschmid féle konstrukció egyáltalán nem talál, illetve abba bele nem szorítható. Meglepő, hogy míg a büntető gyakorlat ennyire intranziges álláspontot foglal el, addig magánjogi gyakorlatunk a jogelmélet tanításain egyszerűen túlteszi magát és szinte általánosan használja a követelések „tulajdonjoga" kifejezést. (C 5617/1934. 4749/1934. stb) A C. V. 5462/1936. sz. ítélet3) az engedményezett követelés lefoglalásával kapcsolatban tulajdoni igényperről beszél és megállapítja, hogy midőn az engedményezés csak biztosításadást szolgált, (követelés elzálogasítása engedmény útján) az engedményes nem szerzett a követelésre „tulajdonjogot", miért is igényperrel nem léphet fel. (Paradoxon: az engedményes az engedmény ellenére sem szerzi meg a követelést, holott az engedmény abstrakt ügylet.) Korántsem állítjuk, hogy a Kúria gyakorlata tudatosan negligálná az elméleti jogtudomány álláspontját, viszont a fenti szövegezés oly szimptoma, mely egymagában is indokolja az elméleti tanításnak revideálását. * Magánjogi rendszerünk a dologi és kötelmi jogok éles különválasztásán épül fel. (Hogy ez a felosztás nem abszolút érvényű — pl. a francia jog nem ismeri — azt szinte felesleges kiemelnünk.) Eszerint kötelmi jog konkrét személyek közötti jogi kötelék (vinculum), minélfogva a hitelező az adóssal szemben bizonyos magatartást igényelhet. Annál komplikáltabb a dologi jog fogalma. Szladits professzor szerint „dologi jognak az olyan feltétlen (abszolút) jogokat nevezzük, amelyek a jogosultat valamely dolog tekintetében illetik meg. A törvény az abszolút jogok tekintetében általában és így különösen a dologi jogokra nézve is csupán a jogosultat határozza meg személy szerint és vele szemben mindenki mást eltilt attól, hogy a jogosultnak biztosított hatalmi körébe beavatkozzék vagyis azt megzavarja."4) Ez a meghatározás nemcsak a dologi jog, hanem az abszolút jog fogalmát is adja, mely utóbbinak tehát a dologi jog egyik válfaja. J) Előadatott a Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában 1937. november 24-én tartott ülésén. 2) 208/1935. Jogi Hírlap 1935. 378. Sz. 3652/1936. J. H. 1936. 135. Sz. jogeset. 3) Jogi Hirlap 1937. XI. évf. 11. sz. 232. sz. jogeset. *) Szladits: Dologi jog 1930. 24. 1.