Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A büntetőjogi beszámítás kérdéséhez

A BÜNTETŐJOGI BESZÁMÍTÁS KÉRDÉSÉHEZ. 373 zési hajlamuk s ezzel együtt égyéniségük antiszociális mivolta az egyes adottságokból a legtöbb esetben levezethető. Ez utóbbi állításunk rövid megvilágításánál a gyakorlati jogásznak talán kissé idegen területre kell tévednünk, de elméleti vonatkozások nélkül a való élet gyakorlati kér­dései sem dönthetők el, hiszen minden gyakorlati jogalkotás volíaképen theoritikus elgondolás eredménye. Az öntudatlan állapotban lévő és elmebeteg bűnözők cselekede­teinek indokát nem kereshetjük sem akarati elhatározásaikban, sem ezen túlmenően az akaratukra ható motivukban, hiszen nem bírnak akaratuk szabad elhatározási képességével. Lelki történéseik következményeként jelentkező cselekedeteiknek, mint okozatoknak, okát más tényezőben kell felelnünk. E tényező, ez indok pedig a minden lényben élő, a tudattól s ezen keresztül az öntudattól független hatóerő, az ösztön. Az ösztön, jóllehet minden élő lényben képes bizonyos hatóerőt kifejteni, a maga teljes egészében, a maga eredeti adottságában csak az öntudatlan álla­potú személyeknél érvényesülhet; öntudatos, bár ösztönös tevékenység­nél gátat vet az ösztön teljes mivoltában való érvényesülésének a tudat funkciója.4) Az öntudatlan állapotúak és az elmebetegek (kik tu­lajdonképen szintén az öntudatlan állapotúak gyűjtőfogalma alá sorol­hatók) tehát csak mintegy ösztönösen cselekszenek, ösztönösen bűnöznek, de ezen ösztönös cselekedeteikkel egész lelki struktúrájukat, benső énjük egész mivoltát elárulják; hiszen az ösztönös cselekedetben benne van az egész lélek, mert az ösztön által voltaképen a lélek tevékenykedik a test segítségével.5) így nem nélkülöz minden lélektani alapot az a meg­állapítás, hogy az ösztönösen bűnöző öntudatlan állapotú egyénekben a bűnözési vágy, mint tudattalan lelki folyamat, már eredetileg bent él, de elfojtottan. Az elfojtott ösztönök azonban nem tétlenek, csupán csak al­kalomra várnak, hogy az értelem és az erkölcs korlátait áttörve, a ma­guk durva eredetiségében érvényesüljenek.6) Az öntudatlan állapotú és az elmebeteg bűnözők cselekvéseinek indokát tehát ebben az elfojtott, ösztönös bűnözési vágyban találhatjuk meg, cselekedeteik magyarázatát csak az adhatja meg, hogy egy már eredetileg bennük elfojtottan létező törekvés egy adott pillanatban bizonyos lelki impulzus következtében sztátikai állapotából dinamikus állapotba megy át. — A normális ember az akaratára ható motivuk befolyása alatt cselekszik ; az öntudatlan sze­mélynél s az elmebetegnél erről nem lehet szó, hiszen az akarati folya­mat a tudat egyik alapfolyamata, így tehát ahol a tudat s ennek előfel­tétele az öntudat hiányzik, nem beszélhetünk akaratelhatározásokról. Az öntudatlan állapotú s elmebeteg bűnözők cselekvései tehát nem külső behatások reakciói, hanem belülről kiinduló tendenciák következménye, mely következmény pedig szükségképen azonos jellegű az őt előidéző tendenciával. A lélektan e megállapításaiból nyugodtan vontuk le azt a következtetést, hogy az öntudatlan állapotú s az elmebeteg személyek cselekedetei lelki én-jük tükörképe, amely cselekedetek pontosan feltár­ják lelki világuk belsejét; mindennemű s így bűnös cselekedeteik is lelki én-jük eredeti adottságának megnyilvánulása, s ha ez a cselekedet bűnös, szükségképpen egy bűnözésre hajlamos egyén lelki életét tárják fel; ugyanis, miként a szuggesztióban, az öntudatlan állapotban is meg­szűnnek a gátlások és az egyén szabadon cselekszik vágyai, — jelen esetben bűnös, — hajlamai szerint.7) Mivel pedig, — mint már fentebb kifejtettük, — az öntudatlan ál­lapotú személyek és elmebetegek cselekedete nem külső behatás reak­ciója, hanem azon ténynél fogva, hogy bennük él, egy bármely pillanat­ban kitörhető elfojtott lelki folyamat következménye, a büntető igazság­4) V. ö. Bartók György: Ösztön, tudat, öntudat. Athenaeum. 1937. 1-3. f. 46-47. 1. 5) Bartók György: Ösztön, tudat, öntudat. 34. 1. c) V. ö. dr. Nyirő Gyula: Psychoanalysis. Bp. 1931. 13. és 18. 1. 7) dr. Mátrai László : Modern gondolkodás. Bp. 1938. 22. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents