Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

358 DR. KARTAL IGNÁC E szövegben tárgyunk szempontjából jogilag legfontosabb ez a szó: „visszacsatolja". — Ellentétben a címbeli „visszacsatolt" szóval, mely a visszacsatolásnak már jogi befejezettségét jelenti, a szövegbeli „visszacsatolja" szónak jelentése az, hogy a visszacsatolás csak most, a törvényhozás elhatározásával, történik meg. Vagyis a törvény a címben a jóváhagyásnak declarativ, a szövegben constitutiv hatályát hirdeti, — ami az antinómiának igen éles esete. Az ellentmondás eloszlatása igénytelen nézetem szerint interpretative csak úgy megnyugtató, ha a törvény címében kifejezésre jutó álláspontot fogadjuk el helyesnek. Azokon a generális jogelvi okokon kívül, amelyeket fentebb érintettem, a törvény címében kifejezésre jutó álláspont a következő speciális okokból is helyes: A trianoni szerződést becikkelyező 1921. évi XXXIII. tc. bevezető mondatai így hangzanak: „Tekintettel a kényszerhelyzetre, amely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott, — és amely annak idején a m. kir. kormánynak a békeszerződés aláírására vonatkozó elhatározásánál is döntő súllyal birt: az 1920. évi június 4-én Trianonban kötött békeszerződés a magyar állam törvényei közé iktattatik". A kényszernek ez a határozott kiemelése azt jelenti, hogy a magyar törvényhozás a trianoni szerződést, és így az abban foglalt határmegállapítást csak tényleg tekinti — a kényszernek engedelmeskedve — hatályosnak, jogilag azonban épen a kényszer miatt a szerződést érvényesnek el nem ismeri. Ez első perctől kezdve communis opinio juris. A trianoni szerződést legtöbbnyire „á. n." szerződésnek nevezzük, olykor még félhivatalosan, sőt hivatalosan is. Soi disant-szerződés! Ebből folyik, hogy ha ez az érvénytelen, tehát jogilag hatálytalan szerződés valamely részében ténylegesen is hatálytalanná válik, akkor jogilag tulajdonképen csak az történt, hogy in integrum restitutio következett be. A Felvidéket tehát nem csatoltuk, hanem visszacsatoltuk a Magyar Szent Koronához, — és így a trianoni északi határok nemcsak tényleg, hanem jogilag is megszűntek abban a pillanatban, mikor a döntőbíróság meghozta döntését. Amidőn tehát 1938. november 2-án este, mikor a döntésnek híre ment, a közönség örvendező izgalommal az utcán mindenféle hangnemben és nyomtatásban és transparensben azt hangoztatta: „visszakaptuk Komáromot... visszakaptuk Kasmt", akkor ez a közönség — igen helyes és egészséges jogérzetének adva tanújelét — a declarativ elmélet álláspontjára helyezkedett.