Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

354 DR. KARTAL IGNÁC kormány az osztrák legfelsőbb bíróság egy-egy bíráját jelöli ki, a két bíró pedig elnököt választ, de az elnök sem magyar, sem osztrák honos nem lehet. A képviselőház igazságügyi bizottsága a felhatalmazási javaslatot a képviselőháznak elfogadásra a következő bevezető szavakkal ajánlotta: „ámbár a határ-kérdésnek terűbe vett választott bírósági megoldása praecedens nélkül áll. . ." A törvényhozás a felhatalmazást az 1897:11. tc.-kel, mely mindössze két rövid paragrafus, — megadta.1) Az 1897-.XÍV. tc. ugyancsak Magyarország és Ausztria között létrejött határrendezési egyezményt cikkelyez be, szakasztottan olyan részletességgel, mint a fent bevezetőleg ismertetett 1888: XIV. tc. — Ez a harmadik vitás terület mindössze 393 hold 685 négyzetöl volt. A most ismertetett törvényalkotásokból az a következtetés vonható le, hogy a magyar alkotmányos gyakorlat a törvényhozás — pontosabban: országgyűlés, — jogkörébe tartozónak tekinti az olyan nemzetközi egyezmények (szerződések) tárgyában való határozathozatalt, amelyeket a végrehajtó hatalom — pontosabban: Államfő, Kormány — az ország területének akár öregbítése, akár csökkentése tárgyában kötött. A legújabb időben e tárgyban egy jelentős alkotmányjogi tételes törvény is intézkedik, éspedig ,.Az alkotmányosság helyreállításáról é* az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről" szóló 1920. évi I. törvénycikk. E törvény 13. §-ának 5. bekezdése a szóbanforgó kérdés szemponjából következőleg hangzik: „A Kormányzó képviseii Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban .. . Magyarország nevében felelős minisztérium útján szövetségeket köthet a külhatalmakkal, de amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával". E szöveg mellett feltolul az a kérdés, vájjon e szavak „a nemzetgyűlés hozzájárulásával" úgy értelmezendők-e, hogy a hozzájárulásnak előzetesnek kell lennie, vagy lehet-e utólagos is, — valamint az a további kérdés, vájjon e szavak: „amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak", alkalmazandók-e az ország területét tárgyazó nemzetközi szerződésekre is? A válasz nem nehéz: a megszorító jelző nélküli ez a szó: „hozzájárulás" a közönséges szóhasználat szerint ép úgy jelenti az előzetes, mint az utólagos hozzájárulást. Továbbá: a közjogi törvényre is kihat az az elv, hogy „ubi lex non distinguit, nec nostrum est disíinguere". Végül pedig, a nemzetközi szerződéseket becikkeíyező törvények túlnyomó többsége az ilyen szerződéseket utólag hagyja jóvá és csak elenyészően csekély számban fordul elő előzetes törvényi hozzájárulás. *) Erről a törvényről és az ennek folyományaként öt évvel később meghozott választott bírósági ítéletről alább még szó esik.