Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Valótlan adatok előadása a szemérem elleni bűncselekményekkel kapcsolatban

348 DR. SZRUBIÁN DEZSŐ míg ez az életémód szüleik, oktatóik tudomására nem jut. Ez az életmód természetesen a szülői háztól engedély nélkül való elmaradással és iskolakerüléssel is jár. Amikor aztán a felügyelet gyakorlására hivatott személyek e tiltott cselekményekre rájönnek, a kérdőre vont leány a hazugságok özönével áll elő s részben létező, részben nem létező személyeket sorol fel mint olyanokat, akik őt megrontották. Mint tényt említem meg azt is, hogy az ő fogalmaik szerint, lehetőleg, jelentősebb állásban lévő személyeket igyekeznek megemlíteni, a legtöbbször olyanokat, akiknek csak nevét ismerik s akik az ő létezésükről i em is tudnak vagy csak egy-két ízben látták őket. A gyakorlott szemű, helyes érzékű és az embereket, valamint az életet jól ismerő, hatósági tag a legtöbbször már az első percekben észreveszi a szándékot és azokat az okokat, amelyek az álsértettet hazugságok koholására késztették s aszerint is kezeli az ügyet. Ezekre a tapasztalatokra és óvatosságra szükség is van, mert akár gyermekkornak, akár teljes, vagy közbeeső korúak legyenek is a gyanúsító személyek, — állításaik kellő megvizsgálása és megfelelő értékelése híjján, — kiszámíthatatlan károk és sérelmek érhetik az alap nélkül meggyanúsított személyt. Természetesen a helyes kép megalkotása csak személyes érintkezés alapján lehetséges, mert a valóság kiderítéséhez elengedhetetlenül szükséges úgy a sértett, mint a gyanúsított megfigyelése, különösen akkor, amikor valószínűnek látszó eset fordul elő, amely lehet való, de lehet csak látszatvalószínűség is. Megnehezíti még az igazság kiderítését az is, hogy az ily állított esetek, az érdekeltek előadása alapján, rendszerint négyszemközt folynak le, de előfordult már az is, hogy több leánygyermek, egymással összebeszélve gyanúsított meg valakit alap nélkül. Megtörténik az is, hogy a családhoz tartozók valamelyike követi el a bűncselekményt az ugyanazon családhoz tartozó leánygyermekkel szemben s azt adott alkalommal, — mint az már előfordult, — egy-két évvel később is, — egy másik emberre fogják. A koholásra és túlzásokra rendkívül nagy lehetőséget ad az a tág körülírás, amelyet a büntető törvénykönyv a szemérem elleni erőszak meghatározásaként foglal magában. (233. §.). Fenyegetés e bűncselekményeknél nem igen fordul elő, az erőszak pedig a legtöbbször csak egy alattomos vagy váratlan fogásban vagy érintésben nyilvánul meg. így tehát tisztára a sértett személy szemérem érzetétől és felfogásától függ az, hogy az eljárás meginduljon-e vagy sem. Az ily módon elkövetett bűncselekmény sokkal közelebb áll a becsületsértéshez, de akkor is csak ritkán bizonyítható, mert a cselekménynek látható nyomai ritkán maradnak, tanúi pedig még ritkábban akadnak. A meggyalázó cselekmény, mely ily vonatkozásban a sértettet tettlegesség formájában éri, sokkal inkább minősíthető becsületsértésnek, mint szemérem elleni erőszaknak.