Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

A NÉMET HÁZASSÁGBONTÁSI JOG. 311 bocsátás valóban bekövetkezett, a fél nem fog bontópert indítani, ha pedig a bontópert mégis megindította, komoly, valódi megbocsátásról nem lehet beszélni. Egyébként is a bíró minden esetben vizsgálni fogja azt a körülményt, hogy a cselekmény feldúlta-e a házassági viszonyt. A megbocsátásnak, ha az komoly volt és az életközösség őszinte folytatását célozta, legfeljebb itt lehet az a következménye, hogy a bíró annak folytán arra következtet, hogy a cselekmény a házassági viszony feldúlását elő nem idézte. Kétségtelen, hogy a legnagyobb eltávolodást a mai házasságfelbontási rendszerektől a 10. §-ban találjuk, amely aktorátust létesít az ügyészség részére bontóper megindítására. Ezt nyilvánvalóan az a meggondolás hozta létre, hogy nemcsak a semmis házasságban élő házasfelek házassága sérti a közerkölcsiséget, hanem a házasság eszményének megcsúfolása és a közösség létfontosságú érdekének durva sérelme beköveíkezhetik akkor is, ha az egyébként érvényes házasságban élő felek, tudatos és szándékos egyetértésben erkölcstelen és bűnös életet élnek.4) A legfőbb ellenvetés az ügyészség keresetindítási joga ellen az, hogy a házasság felbontása a házastársak legszemélyesebb joga és azt helyettük más nem gyakorolhatja. Ezt az ellenvetést azonban a nemzetiszocialista felfogás nem tartja helytállónak. A közerkölcsiség és a közjó érdeke a házastársak személyes érdekén felül áll, különösen akkor, ha ez a személyes érdek nyilvánvalóan a közösség ellen irányul. A nemzetiszocialista felfogás szerint a házasság nemcsak két személy egyéni összeköttetésében áll, hanem a házasság képezi erkölcsi alapját a népi közösségi életnek is. Ezért az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a házasságot és a felek összeköttetését megszüntetni, ha a felek az erkölcsi eszmét és a közösség érdekét lábbal tiporják. A bizottság tisztában volt azzal, hogy e szabályozás folytán a házasságbontási perek egész sorozata fog megindulni, ami azonban nem tekinthető a javaslat hibájának, mert épen a köznek áll elsősorban érdekében, hogy a teljesen feldúlt házasságok felbontassanak. A bizottság szerint a javaslattal kapcsolatban a bontási rendszernek sem szigorításáról, sem könnyítéséről, legfeljebb csak kiterjesztéséről lehet beszélni. A törvényhozónak sokkal inkább hatalmában áll erkölcstelenséget megakadályozni, mint erkölcsösséget kikényszeríteni. A házassági erkölcs javítása s ezzel együtt a bontóokoknak és a bontásoknak csökkenése elsősorban nem jogszabályok által érhető el, hanem sokkal inkább a nép fáradhatatlan és következetes nevelése által. Még tovább megy e tekintetben dr. Rummpf danzigi tanácselnök aki konkrét ügy kapcsán azt kívánja, hogy a fenti célok elérésére a hazavág a vétlen fél akarata ellenére is felbontható legyen. (Nochmals die Starrheit des Ehescheidungs rechtes. Deutsche Juristen Zeitung. 40. évf. 804. oldal.)