Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása
302 DR. SZLEZÁK LAJOS kezedben levő kivonat nem igazol, téged illet. Erre C. előveszi A.-tóI B.-nél későbben kapott engedményi okiratát. Miután azonban a főkövetelés engedmény útján ruháztatott át, az engedménynek hatályossága tekintetében pedig az engedmény időpontja a döntő, C. legitimált záloghitelezői minősége mellett is keserves tapasztalatból fog rájönni, hogy a papír még sem incorporálja a jogot és arra, hogy járulékos jogról nem lehet értékpapírt kiállítani és ha ilyent kiállítanak, úgy abban nem lehet bízni, azt maga az élet fogja megsemmisíteni.25)és 26) Mert, mint Jacobi (131. old.) helyesen mondja: „der Handel kümmert sich aber nicht so sehr um die rechtliche Zulássigkeit, als um die tatsáchliche Möglichkeit oder Wahrscheinlichkeit der Einreden". Amit Jacobi27) és Wolff28) a nem önálló papírok visszatartásáról mondnak, ide is teljesen megfelel. Semmi értelme sem volna olyan értékpapírnak, amelynek birtoka a harmadadóst nem gátolná meg abban, hogy a materiális jogosultnak fizessen és amelynek birtoka révén a legitimált nem biztosíthatna még elárverezés esetén sem a (fő-) követelés átruházását is. Szükséges, hogy a papír és a benne okmányolt jog a legitimált kielégítéshez vezethessen, ez azonban könyvkivonatnál nem lehetséges, mert az csak a zálogjogot okmányolja, nem a követelést is. A zálogjog eladása pedig a követelés nélkül nem lehetséges. Mindaddig tehát, amig a könyvkivonat nem fogja egyben a követelést is megtestesíteni, nem lehet értékpapír, mert nem testesítheti meg még csak a zálogjogot sem, mivel ez utóbbi a követelés nélkül nem létezhet. A fentiekkel csak az átruházást tárgyaltam, de abban voltakép bennfoglaltatik már a megszűnés proplémája is. Erre most részletesen nem térek ki, csak utalok a főkövetelés külön megszűnésének befolyására a zálogjog tekintetében. Amíg a főkövetelés sorsa alakilag el van különítve és az bármely kötelmi mód (elengedés!!) folytán megszűnhet, addig meddő kísérlet a zálogjogot önállóan „eídologjogosítani,, és evégből egy bizonyító okiratot értékpapírrá átminősíteni. Csak röviden utalok a kivonat többszörözésének a zálogjog specialitása folytán fokozott mértékben fennálló veszélyeire és arra, hogy a főkövetelés kötelmi jogi ismételt engedményezése nem fog arányos jogszerzésre vezetni, mint Rudolf ezt a könyvkivonat többszörözése esetére statuálni kívánja. Viszont, hogy ha a többször átengedett tisztán kötelmi főkövetelések közül csak egy lesz érvényes, mi cimen fognak a járulékos zálogjogból a kizárólagos hitelező kárára a többiek is aránylagos kielégítést nyerni, az előttem nem világos. Arra a kérdésre azonban, vájjon bárkinek is érdekében áll-e a Rudolf által kívánt, értékpapírrá való átminősítés, leginkább akkor kapunk választ, ha megvizsgáljuk, vájjon a könyvkivonatnak van-e valami befolyása a jog további fennállására? A 304. §. megmondja, hogy az alapításhoz kivonat kell, a 308. §. megmondja, hogy az átruházáshoz átadás kell, de arról, hogy az érvényesítéshez kell-e a papír birtoka, nem szól a törvény. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a záloghitelező akár az adós, akár a harmadadós ellen fellép, de a papír nincs meg, pl. elveszett, megsemmisült, úgy a jogszerzés konstitutív elemeit bármely perrendszerű bizonyítékkal igazolhatja és az alperest, ha a bizonyítás sikerre vezet, marasztalni kell, noha a hitelező nem tudja is visszaadni a könyvkivonatot. Ha azonban a könyvkivonatot értékpapírrá minősítjük, úgy a hitelező nem juthat a pénzéhez ily könnyen. Ha teszem fel a causalis alapügyletről a könyvkivonatra és zálogra utalást tartalmazó írásbeli szerződése is volt és egyedül a könyvkivonatot vesztette el, úgy a kezében levő, alakilag és tartalmilag nem vitás okirat ellenére sem perelhet. Hiába bizonyítja az okirat, vagy akár a cessiós okiratok összefüggő láncolata a főkövetelés átszállását, sőt magát zálogjog átengedését is a Pp. 317. §-nak megfelelően, sőt hiába ismeri be- vagy akár el az adós a követelés átszállását és fennállását és a zálogjog KT. 308. §. szerinti átszállását, amig a szerzőfél az okiratot elő nem adja nem csak fizetést nem követelhet29) de nem is perelhet. Neki előbb az érték-