Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

A KÖNYVKÜVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. 297 hogy a követelése a KT. 260. § 1. bek. folytán keresk. ügyletnek tekintendő. Igaz, hogy B. közokiratot, értékpapírt és ezenfelül egy közhitelű könyv kiegészítőjét, Hypothekenbriefet adott át A.-nak, mindez azonban mégis csak magánjogi szerzésmód. Közömbös a subiectiv jóhiszem és a magánjogi formák szigorú betartása, a bíróság az obiectiv tények alapján állapítsa meg, hogy B. kereskedő, a könyvei, ker. könyvek, a bennük feljegyzett ügylet, még ha esetleg kétséges is, de ker. ügyletnek vélelmezendő (KT. 261. § I.). Mondja ki ennélfogva a bíróság, hogy A.-nak korábban és jóhiszemben szerzett magánjogi szerződéses zálogjaga érvénytelen, minélfogva kielégítési sorrendben D. végrehajtási zálogjoga, amely nem vitásan későbbi, megelőzi. Rudolf álláspontja szerint ezt a pert a jóhiszemű A.-val szemben a vhajtási uton foglaló, tehát a jóhiszeműség vélelmét nem is élvező, D. fogja megnyerni. Szerintem nem. Klupathy szerint sem. Szerintem és azt hiszem, ezt mindenki osztani fogja, A. zálogjoga nem lesz ugyan ker. zálogjog, mert nem szerezte a 304. §-nak megfelelő formában, de teljes érvényű magánjogi zálogjogként meg fog állni. A 304. § formáinak betartása tehát nem a zálogjog, hanem a keresk. zologjog megalapításának érvényességi kelléke. Könyvkövetelést is lehet tehát egyszerű megegyezéssel elzálogosítani, csak akkor a záloghitelező nem veheti igénybe a 305 306. §§. előnyeit. A formák egyikének elmaradása nem a zálogjog érvényes létrejöttét, hanem a 305—306. §§. igénybevételét gátolja meg. Nem hangsúlyozza azonban Rudolf kellőleg azt, hogy a KT. 304. §. egyedül és kizárólag a (járulékos) zálogjog megalapítását szabályozza, ettől azonban nemcsak a zálog iránti előszerződés, hanem maga a záloggal biztosított követelés megalapítása, átruházása, stb. is teljesen független. Egyébként az, hogy a 304. §. alakiságai a zálogjog megalapításához szükségesek, a legcsekélyebb részbizonyitékot sem képezi a tekintetben, hogy az így kiadott könyvkivonat értékpapír lenne. Még ha mindaz, amit Rudolf mond igaz is, ebből csak az következik, hogy a könyvkivonat konstitutív okirat. Abból azonban, hogy valamely okirat konstitutív, vagy dispositiv jellegű, egyáltalán nem következik, hogy az ily okirat értékpapír lenne.p) Számtalan példa van arra, hogy konstitutív okiratok nem értékpapírok10) és, hogy értékpapírok nem konstitutív jellegűek.11) Helyesen mondja Jacobi12) „ist das WP. konstitutív, so hat es für die Entstehung des Rechts keine andere Bedeutung als sonstige konstitutive Urkunden." Az tehát, hogy a könyvkivonat átadása és a feljegyzés konstitutív elemek, az értékpapír-minőség szempontjából teljesen jelentőség nélkül való. Ezekután Rudolf áttér arra, hogy a könyvkivonat kiállítása dologjogi jellegű: „ugyanis a könyvkivonat kiállítása . . . átadása feljegyzése magát a zálogjogot alapítja meg, ami pedig dologjogi intézmény." Két bekezdéssel odébb pedig így folytatja „a könyvkövetelés elzálogosításának dologjogi karaktere a könyvkivonat értékpapírszerű jellegét valószínűsíti, ugyanis az értékpapír lényege egy nem dologi jognak eldologjogosítása." Ami más szavakkal kifejezve így szól: a könyvkivonat azért dologjogi jellegű, mert az általa tanúsított, (egyelőre mondjuk:) „megtestesített" jog, már eredetileg is dologi jog. Tehát a papír (melyről még nem tudjuk értékpapír-e vagy sem) azért dologi papír, mert dologjogot tanúsít (verbriefen). Ez a dologjogi papír pedig azért feltétlen értékpapír Rudolf szerint, mert hiszen épp az értékpapír sajátsága az, hogy dologjogivá tesz NEM dologjogi jogokat is. Kérdem én, mi szerepet játszik ez az eldologiasitó hatás éppen itt, ahol a jog már eredetileg, papír nélkül is dologjogi természetű. Mi szüksége van a zálogjognak, amely úgyis dologi, a papír által való eldologiasitásra ? Az egész zavart ismét ugyanaz a hiba okozza, hogy Rudolf ugyanazt a szót különféle értelmekben, két különféle szót ugyanegy értelemben stb. használ, emellett az incorporatios elmélet képeit és hasonlatait szószerinti értelmükben veszi. Az, hogy egy okirat, papir, tartalma doJogállam, XXXV11. évf. 7—8. füzet. 20