Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 7-8. szám
GROSSCHMID BÉNI. 269 az a kétség, amely nem egy külföldi jogrendszert válságból válságba sodort: a tudományos szerkesztésmódok és az élet parancsai közti ellentétnek a kérdése. A divináció távolbalátásával felismerte a haladó kor követelményeit, a jognak életszerűbbé alakítása körül. Mint a maga útjain járó zseni, ügyet sem vetve a külföldön dúló metodikai háborúra, önmagából fejlesztette ki és terjesztette el jogéletünkben mindazt az értéket, amelyet nyugaton 30 év irodalmi küzdelmei a jogi érdekkutatás terén megérleltek. így alakúit ki az a csodás szintézis, hogy ugyanaz a Grosschmid, aki a magyar családi és öröklési jogot visszavezette ősi alapjaihoz, a forgalmi élet jogában évtizedekkel előzte meg Középeurópa jogrendszereit a konkrét igazságosság követelményeinek a formális jog elé helyezésével. Az emberiesség és a méltányosság örök gondolatait teljes összhangba hozta régi nemzeti jogintézményeink rajongó szeretetével. Emellett ingéniumának roppant ereje a magánjog elméletét is a tökéletesség magas fokára emelte és dogmatikai elemzésével addig nem ismert mélységeket és finomságokat tárt fel. Kivált a kötelem jogi szerkezetének boncolásával olyan eredményeket ért el, amelyek őt a világirodalom legnagyobb jogászainak sorába emelik. Tudományos működésének e hármas tagozatával vált Grosschmid egészen új magyar jogiskola megteremtőjévé, amely eredetiségben, életszerűségben és tudományos mélységben nyugodtan felveheti a versenyt a külföld nagy jogi iskoláival. Grosschmid alakító és kifejező ereje olyan átütő és lenyűgöző volt, hogy az egész magyar magánjogi tudományra rányomta egyénisége bélyegét. Akik ma ebben az országban magánjogot müvelünk, elmondhatjuk a koszorús költővel, hogy: ,,ő az, ki által lettünk és vagyunk." Ily módon lett Grosschmid elismerten a magyar jogászság egyetemes nagy tanítómesterévé, kit a Praeceptor Hungáriáé nevével tisztelünk. Ő valóban 46 évi tanársága alatt mindenkor csak tanár volt és semmi más. De ez a „csak" szócska ebben az esetben nem diminutivus, hanem a legmagasabb superlativus, mert azt jelenti, hogy ez a hatalmas elme sohase váltotta fel aprópénzre dús lelke kincsét, hanem távol az élet vásári zsivajától valóságos monachikus önfeláldozással szentelte életét e jogeszme szolgálatának. Csodálatosan harmonikus volt ez az élet szerető család boldog körében; puritán egyszerűségű élet, de telve a teremtő munkának hihetetlen gazdagságával. Igazi nagy ember élete, akinek zárkózottsága is jóságos, lágy szívet takart. Grosschmidnek a magyar jogéletre gyakorolt mély és egyetemes hatása szinte páratlan a jogtudomány történetében. A magyar magánjogi törvényhozás, tudomány és igazságszolgáltatás immár évtizedek óta Grosschmid eszméinek sugarait tükrözteti vissza. És ez a hatása nem szűnt meg akkor sem, amikor pátriárkái korban nyugalomba vonult. Valami bűvöletes szuggesztív erő áradt ki az ő magános elzárkózottságából, amely a távolból is irányította törekvéseit. Alakja még életében „egy éltető eszmévé finomult". És ez az eszme, koszorús költőnk szavaival élve „fennmarad és nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik." Grosschmid életének munkája korszakot jelent a magyar jog történetében; jelentőségében méltán sorakozik országunk legnagyobb jogászai mellé.
