Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

KÖZJOG ÉS MAGÁNJOG ELVÁLASZTÁSA. Moór Gyula: ,-A jogrendszer tagozódásának problémája" címen történt tudományos akadémiai értekezése kapcsán kíván foglalkozni. (Megjelent fenti címen a Magyar Tudományos Akadémia Értekezéseinek V. kötet 21. számú kiadványsorozatában.) Moór — annak megállapítása után, hogy a probléma annak dacára, hogy a kérdésben Ulpiánus közismert meghatározásával már a római jogászság is állást foglalt, még ma is nyitott kérdés, mely a kollektivizmus és individualizmus eszméjének mai erős küzdelmében fokozott jelentőséghez is jutott, — a különbséget illetőleg arra a megállapításra jut, hogy az állami tevékenységet szabályozó jogszabályok a közjog, a magántevékenységet szabályozók pedig a magánjog csoportjába tartoznak. Ezt a princípium divisionist azután végigvezeti a ma érvényes joganyagon, annak szokásosan megkülönböztetett csoportjain s arra az újszerű megállapításra jut, hogy a tiltott egyéni cselekvések tényálladékait megállapító büntetőjog, a közhivatali bűncselekmények tényálladékaival egyetemben, azután a polgári perjog nagyobb részben, a büntető perjog kisebb részben, az egyházjog is részben, sőt még a nemzetközi jog is azon részében, mely az egyes tagállamok tevékenységét szabályozza, szemben a nemzetközi közhatalomnak szervezetét és működését szabályozó joganyaggal — tehát relatíve — magánjognak minősítendő. Ezen princípium dívisionisszal jut továbbá annak megállapítására, hogy amikor a közhivatalnok illetményét felveszi, miután magántevékenységet végez, tevékenységének szabálya magánjog, míg a kifizető pénztárnok tevékenysége állami tevékenység lévén, annak szabálya már közjog s ugyanígy az adófizető adófizetési tevékenysége magántevékenységet képezvén, a meghatározó jogszabály magánjog, az adófizetést bevételező pénztárnok tevékenységére vonatkozó ellenben közjog. Ez az eredmény jogelméleti levetítettségben azt jelenti, hogy vannak jogviszonyok, melyek felerészben közjogi, felerészben magánjogi szabályozás alatt vannak s így ez nem lehetetlen. Moór maga is érzi megállapításának újszerűségét s meghatározásának helyességét illetőleg éles ellenmondásokra számít. Ugy állapítjuk meg, hogy az irodalom eddig nem reagált erre a ketíéosztási theóríára s azért engedtessék meg nekünk, hogy az első ellenvetést mi tehessük meg azzal szemben. Ha a Moór által kihozott eredmények nem mutatkoznak helyeseknek, az ő pricípium divisíonisát kell közelebbről megvizsgálnunk. Moór látszatra tartalmilag határozza meg a közjogot és magán jogot,tehát aszerint, hogy az mit szabályoz és ha állami tevékenységet szabályoz, akkor az szerinte feltétlenül közjog, ha pedig nem állami (magán) tevékenységet, akkor magánjog. Azt azonban, hogy mit szabályoz, már alanyi ismérvből ismeri fel, vagyis abból, hogy ki fejti ki a szabályozott tevékenységet. Eredményképen tehát a kritérium mégsem tartalmi, amihez az ,,állami" tevékenység mibenlétének fogalmi lerögzítése is szükségeltetnék, ami pedig a meghatározásból hiányzik s így azt csupán rekonstruálhatjuk oly értelemben, hogy szerinte állami mindaz a tevékenység, mely állami szervek e minőségű jogilag releváns tevékenységéből jelenik meg, — hanem alanyi, — amely tehát kizárólag ahhoz igazodik, hogy államszerv jár-e el a jogszabály szerint vagy magános.