Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Az elmebaj főbb jogi vonatkozásai

AZ ELMEBAJ FŐBB JOGI VONATKOZÁSAI. 159 szembenállása a bírói döntésnek, illetve álláspontnak az adott szakértői véleménnyel, a súrlódási felületeket ne növeljék. Ennek elérhetése szempontjából rendkívüli fontossággal bír, hogy a szakértő működését illetőleg megmaradjon azon határon belül, melyet részére a hasonló jellegű perek struktúrája megszab. Alapvető fontossággal bir itt elsősorban az, hogy az orvos­hoz, mint szakértőhöz csak és kizárólag szakmabeli kérdések té­tessenek fel, úgy hogy már ab ovo kizárassék annak lehetősége, hogy a szakértő véleménye kapcsán elkalandozzon reá nézve tilos jogi mezőkre. Növeli a nehézséget, hogy a hasonló jellegű perek­nél a szakértő és a bíró tevékenysége közötti elhatároltság szem­pontjából a fent érintett paritás nincs meg teljes mértékben, mert viszont a dolog természetéből kifolyólag a bíró kénytelen bele­menni a döntés tárgyául szolgáló szakkérdésbe is, mert különö­sen ellentétes véleményeknél reá. kell mutatni azokra a momen­tumokra, melyek mondhatni orvosdiagnostikai szempontoknál fogva a vélemény el vagy el nem fogadása szempontjából döntő súllyal esnek latba. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy felmerül a kérdés, hogy meg van-e ennek a lehetősége akkor, midőn a bíró szakorvosi kiképzésben nem részesült. Tekintettel arra, hogy a bíró az eléje került esetekben a non possumus álláspontjára nem helyezkedhetik, szükséges, hogy a szigorúan vett jogi feladatokon kívül megfelelő segédeszközök igénybevétele mellett bele mélyed­jen a kérdés szakszerű vonatkozásaiba is és nagyon helyesek azok a kívánalmak, melyek oda tendálnak, hogy a hasonló jel­legű statusperek szakbírái részére meg kellene adni a lehetőségét annak, hogy arra hivatott jelesebb szakférfiak előadásai kapcsán az elmekórtannak és psichíatriának nem csak alapvető kérdései­ről, hanem az orvostudománynak e tekintetben való fejlődéséről is tájékozódást szerezhessenek. Szükségesnek vélik ezt neves szakférfiak is így dr. Benedek László egyetemi tanár: (A cselekvő képtelenség kérdések elmeorvosi szempontból. Jogtudományi Közlöny Könyvtára 15. szám). Fontos ez azért is, mert például az Igazságügyi Orvosi Tanács felülvéleménye sem bir az állandó bírói gyakorlat értelmében kötelező erővel a bíróra nézve, más­oldalról pedig a Tanács véleménye újabb szakértői felülbírálás tárgya nem lehet, mert a Tanács a törvény erejénél fogva a bíró­ságok részére orvosi szakkérdésekben a legfőbb véleményező szerv. így már most ha eme legfőbb felülvéleménnyel szemben aggályok merülnek fel, úgy végeredménykép a bíró szakkérdé­sekben is sok esetben saját erejére és belátására van utalva. Az elmebeli fogyatékosságokkal kapcsolatban ez idő szerint magánjogi szempontból az 1877:XX. t.-c. 28. §-a az irányadó, mely kimondja, hogy: nagykorúak gondnokság alá helyeztetnek: a) ha elmebetegek, vagy siketnémák és magukat jelekkel megér­tetni nem tudják; b) oly gyengeelméjűek és a magukat jelekkel megérteni tudó síketnémák, kik ezen bajok egyike vagy másika miatt vagyonuk kezelésére képtelenek.

Next

/
Thumbnails
Contents