Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Büntetőjogunk megujhodása [könyvismertetés]

156 DR. DEGRÉ MIKLÓS szerint egy-egy ügynek elhúzódását törvényileg megakadályozni alig lehetséges. Teljesen osztón azt a nézetet, hogy a vizsgálati szak teljes eltörlése nem kívánatos. Az, hogy a vizsgálatok száma a legtöbb törvényszéknél nem nagy, erre nem szolgálhat okul. Ennek ugyanis tapasztalatom szerint egyik oka az, hogy a kir. ügyészségek a vizsgálat indítványozását, ha ennek törvényi akadálya nincsen, szívesen mellőzik, s inkább élnek azzal a joggal, hogy a vizsgálóbírákat egyes nyomozó cselekmények teljesítése iránt megkeresik (1921. évi XXIX. t.-c. 5. §.) 3. A vádaláhelyezési szak megszüntetése ma már gyakorlati jelentőséggel nem bír. A T. E. ugyanis annyira megszorította amaz esetek számát, amikor a vádirat ellen kifogást lehet beadni, hogy ma a törvény az esetek túlnyomó többségében a vádirat ellen nem enged kifogást. Ezzel a T. E. a vádaláhelyezési eljárást megfosztotta minden jelentőségétől, úgy hogy annak teljes megszüntetése a mai állapothoz képest már nem jelentene nagy változást. A magam részéről, a vádaláhelyezési szaknak visszafejlesztését bizonyos rezignációval látom. A vádaláhelyezési eljárás célját annak megakadályozásában látom, hogy a polgárok nyomatékos gyanúok nélkül meghurcoltassanak, és a vádlottak padjára kerüljenek. A Balogh Jenő születése ötvenedik évfordulója alkalmával kiadott emlékkönyvben megjelent dolgozatomban (74—94. 1.) kifejtettem, hogy büntető perrendünknek a vádaláhelyezési eljárásra vonatkozó rendelkezései a gyakorlatban kitűnően beváltak. Amit erről ezelőtt 24 esztendővel írtam, ma is egész terjedelmében fenntartom. Fenntartom, bár tudom, hogy ebben a kérdésben magamra maradtam. Élénk emlékezetemben van még az e tárgyban több év előtt tartott szakértekezlet,, amikor az összes jelen volt büntetőjogászok meghúzták a lélekharangot a zintézmény fölött, s én voltam az egyetlen, ki annak védelmére keltem. 4, A kétfokú perorvoslat megszüntetése érdekében Finkey már 1911-ben síkra szállott. Az 1911. évi Magyar Jogászgyűlés elé terjesztett véleményemben én is a két fokú perorvoslat megszüntetése mellett foglaltam állást. De mi vezetett erre az álláspontra? Sziklaszilárd az a nézetem, ma is vallom, hogy a másodbíróság, mely eljárásáben nélkülözi a közvetlenséget, a ténykérdésben nem lehet hivatott revíziót gyakorolni anak az elsőfokú bírónak az ítélete fölött, amely a közvetlenség teljes érvényesülése mellett ítélkezik. Ennek felismerése vezetett arra az álláspontra, hogy a ténymegállapítás tekintetében a perorvoslat legyen kizárva, s az egy fokú perorvoslat csak a jogkérdésre terjedjen ki.