Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

IRODALOM. 143 nálható vezérfonál az elfoglalt praktikus teológus és nem teológus részére. Az új egyházi törvénykönyv 2000-et meghaladó canonjának rendelkezéseit rövid könyvbe szorítani maga jelentős feladat, ezt csak az tudja méltányolni, aki ismeri a hatalmas anyagot. Méltán megállja a helyét a külföld hasonló célú munkái között, terjedelemben talán leghasonlóbb Vincenzo del Giudice (Institutiones di Diritto Canonico 3., Milano, 1936. XIX. 292.) vagy Anton Retzbach (Das Recht der katholischen Kirche nach dem C. I. C. Freiburg 1935. XV. 582.) könyvéhez. Egy ismertetés keretében nem lehet részletekben elmerülni, hiszen célunk csak az volt, hogy a vüági jogászok figyelmét felhívjuk Sipos István munkájára. Bizonyos, hogy a terjedelemnek határt szabott a szerző célja: rövid magyarnyelvű összefoglalást adni. Vitás kérdést csak annyiban említ, amennyiben a prakszis emberei részére szükségesnek véli. Hiszen igaz, hogy az Enchiridion volt a tudomány köreinek szánva és az irodalmi utalás a magyarnyelvű könyvnek megnövelte volna a terjedelmét. Nyilván szem előtt lebeghetett szerzőnek a magyar egyházjogi irodalom regisztrálásának óhaja is. A magyar olvasót az egyházjogi irodalomból legjobban ez érdekli; azt keresi, hol nézhetne utána a magyar partikuláris jog kérdésének, különösen kezdők részére hasznos eme tájékoztatás, ezt azonban a szerzőnek el kellett ejteni. Talán az új kiadásban, amelyre, reméljük, mihamarabb sor kerül és így a Kat. Egyházjog követi az Enchiridon példáját, — értékesíteni lehetne ezt a szempontot is. Ez a feladat a szerzőre vár, aki az Egyházi Lapokban és másutt megjelent értékes gyakorlati tárgyi dolgozataira is a megfelelő helyen utalhatna, ha már érezzük hiányát annak, hogy ezek összegyűjtve nem jelentek meg. A magyar vidéki canonisztika két vára Esztergom és Pécs. Ennek a két tradícióval ékes város egyházjogi műhelyének már eddig is sokat köszönhet a magyar egyházjogi irodalom. Nem véletlen, hogy Pécsett dolgozik az új egyházjog két magyarnyelvű összefoglalója, Kérészy Zoltán és Sipos István. Szerzőnek Pannónia nagymultú földjéből sarjadzott munkáját nagy örömmel üdvözöljük és a kitűnő vezérfonalat legmelegebben ajánljuk a világi érdeklődők figyelmébe. Reméljük, hogy a könyv eléri a kitűzött célt és az egyházjogi ismeretek elterjedését hathatósan elősegíti. Dr. Móra Mihály. Gerlóczy Endre, Mezei Sándor, Ribáry Géza és Villányi Pál: Az ügyvédi rendtartás magyarázata. Grill Károly könyvkiadóvállalata kiadása. — A szerzők rendkívüli alapossággal és körültekintő gondossággal dolgozták fel az új rendtartás egész anyagát a törvény szakaszainak egymásutánjában. Minden törvényhelyet mély jogászi képzettséggel magyaráznak és elemeznek. Megjegyzéseiket az áttekintést megkönnyítő összefoglalások, a vonatkozó rendelethelyek és a törvényjavaslat indokolása egészítik ki. Éles kritikai érzékkel ismertetik a rendes bíróságok, valamint a fegyelmi bíróságok joggyakorlatát is. Az 546 oldalra terjedő mű a végrehajtási rendeletet is magában foglalja. Dr. Bernhard Miksa és dr. Bernhard György: Az ügyvédi munkadíj az új ügyvédi rendtartásban. (Szerzők kiadása, 1938. Ára 3 80 P.) A mű önálló rendszerben tárgyalja a felvetődő kérdéseket azok szerves összefüggésében. Mindenekelőtt az ügyvédi munkadíj jogi természetével, majd a díjazás kötelezettségének, mértékének, esedékességének és az elévülésnek kérdésével foglalkozik. A díjmegállapodásra vonatkozó szabályok keretében ismerteti az előzetes megállapodást, a quota litist és a díjazás leszállítását tárgyazó joganyagot, behatóan tanulmányozza az ügyvédi munkadíj biztosítását célzó rendelkezéseket, az ügyvédi munkadíj évrényesítésére vonatkozó materiális és perjogi rendelkezések rész-