Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A részvényjogi reform és az ultra vires-elv

114 DR. NÁDAS LÁSZLÓ Jiiszemüen, a részvénytársaság megkárosításával, tudatosan az alapszabályszerű tárgykör sérelmére kötött jogügyletet, ez a tény nemcsak megtámadhatóvá teheti a károsult részvényesek és hitelezők érdekében az ügyletet, hanem kártérítési, — mégpedig a rendes kereskedő gondosságát elmulasztó felügyelőbizottsági tagokkal szemben is, — sőt büntető sanctiókat is vonhat maga után, különösen mikor egy a gyökereit a tételes magánjogunk és büntetőjogunk talajába eresztő ily irányú bírói gyakorlat a K. T. 189. §-ában sőt még a K. T. 174. §-ának 1. beKezdésében is alátámasztást nyerhetne, amikor ez utóbbinak szabálya kereseti jogot ad még a közgyűlési határozat ellen is, ha ez a törvénynyel vagy az alapszabállyal ellenkezik. Vagy mondhatjuk így: — ha az a közgyűlési határozat ultra vires hozatott. S e meggondolás alapján talán nem is volna olyan túlmerész jogászi konstrukció megállapítani, hogy az ultra vires elv a mi tételes részvényjogunknak is általános elve és ez általános elvvel szemben a K. T. 190. §-a csupán kivételt állapít meg, mégpedig a mi általános magánjogunk és büntetőjogunk szabályaiból folyólag természetesen kizárólag csak a jóhiszemű forgalom érdekében. AZ ÖRÖKLÉSI ILLETÉK KULCSA AZ ILLETÉKRŐL SZÓLÓ JAVASLATBAN.* Irta: DR. NÁDAS LÁSZLÓ ügyvéd, ny. pénzügyminiszteri tanácsos. A pénzügyi jogban is az egyes felvetődő kérdések méltatásánál és bírálatánál a legerősebb vizsgálati eszköz az összehasonliló jogtudomány. Amikor tehát az öröklési illeték kérdésével foglalkozom, én is az összehasonlító jogtudomány eszközeihez folyamodom. Ezen eszközök bőségesen állanak rendelkezésre és pedig ugy a belföldi, mint a külföldi törvényekben, mert hiszen az örökösödési illeték szabályozása 1918. év óta nálunk öt különféle törvényben lett lefektetve, még pedig különböző és változó kulcsokkal, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz az illetékkulcsokat helyesen megállapítani. Egészen 1918. október l-ig hatályban voltak a régi díjés illetékjegyzékben foglalt kulcsok. 1918. október 1-én hatályba lépett a Wekerle Sándor által létesített 1918: XI. t. c. a vagyonátruházási illetékekről. Már 1920-ban életbelépett az 1920: XXXIV. t. c, amely ma is hatályban van, ennek kulcsait azonban megváltoztatta az 1924: IV. t. c. felhatalmazása alapján kiadott 5002/1924. P. M. számú rendelet mely újabb kulcsokat állapít meg és végül vannak a mostani kulcsok, amelyek a javaslattal egyezően az 1927. évi V. t. c-ben foglaltatnak. * Részlet szerzőnek a Magyar Jogászegylet 1938. II. 17-i ülésén tartott előadásából.