Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Perújítási támadás a "vérszegény itélet" ellen

108 DR. KARTAL IGNÁC bármelyikére nemmel kell felelni, akor hiába Justizmord a megtámadott Ítélet és hiába remekmű a fellebbezés: az elintézés nem állhat másból, mint abból, hogy a fellebbezés olvasatlanul a papírkosárba vándorol, műnyelven: visszautasíttatik. Jogilag ugyanez a helyzet a perújítás kérdésében is. Itt is a bíró első sorban azt köteles vizsgálni, vájjon a perújítást a törvény megengedi-e, és a perujííó a keresetet kellő időben adta-e be. Nemleges eredmény esetén a bíró visszautasííóan határoz. Az a lelki folyamat azonban, amely a perujítási kereset visszautasításához vezet, — ha jogilag nem is, — de tényleg különbözik attól a lelki folyamattól, mely a fellebbezés visszautasítását eredményezi. Ugyanis: A fellebbezés esetleges visszautasításának ismérvei (az esetek túlnyomó részében) igen egyszerűek, és puszta ránézéssel megállapíthatók. (Fellebbezési ügyérték és stricié, számszerűleg meghatározott határidő.) Megállapításuk tehát fölöslegessé teszi a peranyag ismeretét. Ezzel szemben a perujííás megengedése azon múlik, vájjon a perujítási keresetben felhozott perujítási tényállítások és bizonyítási indítványok alkalmasak-e arra, hogy valóságuk esetén az alapperbeli Ítélet a perujító javára hatályon kívül helyeztessék. Erre a kérdésre pedig csak az egész peranyag alapos ismerete melleit lehet felelni. De még a „kellő időben" való beadás elbírálása is igen sokszor megköveteli a peranyag ismeretéi, mert a beadási határidő nem fix, hanem — a peranyaggal összefüggő — óriási Iatitüd van : 6 hónaptól 5 évig (!): (Pp. 567. §.) Fölötte valószínű, hogy a perujííó azért szeret kigyót-békát, („vérszegényt"-t, „Justizmord a-ot) kiáltani és ráolvasni az alapperbeli ítéletre, mert következőleg gondolkozik: Ha sikerül elhitetnem az újított per bírájával, hogy az alapperbeli Ítélet vérszegény, rossz és az anyagi igazságba ütköző, akkor kevésbé szigorú lesz a bíró annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon a perújítás megengedett-e vagy sem, mert hát láttára az alapperbeli ítélet rosszaságának vérezni fog az új bíró szíve és égni fog attól a vágytól, hogy kireparálja az olapperbeli igazságtalanságot. Hiú és naiv reménykedés! Éppen olyan hiú és naiv, mintha a fellebbező azt remélné, hogy a fellebbezési bíró valahogy előbb megismerkedik a peranyaggal, látja, hogy az Ítélet rossz és a fellebbezés jó, azután meg azt látja, hogy a fellebbezés meg nem engedett és mégsem utasítja vissza, mert ég a vágytól, hogy kireparálja az elsőbírói igazságtalanságot. Az ismertetett gondolkozási fegyelmezetlenség mellett már nem is meglepő, hogy a perujítási keresetekben fölötte gyakoriak az ilyen elcsúszások: Szemrebbenés nélkül bizonyítást indítványoz a perujííó olyan ténykérdésben, amelyet az alapperbeli bíróság kimerítő indokolással közömbösnek mondott. Vagy: Az alapperbeli Ítéletben már megállapított tények tekintetében indítványoz a perujító olyan bizonyítást, amelyet az alap-