Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Perújítási támadás a "vérszegény itélet" ellen

PERŰJÍTÁSI TÁMADÁS A „VÉRSZEGÉNY ÍTÉLET" ELLEN. 105 conclusio, meri téves a praemissa. A jogerőben nincs fokozás. Az vagy van, vagy nincs. Fogalmilag lehetetlen, hogy két jogerős ítélet közül az egyik jogerősebb lehessen, mint a másik. Csodálatosképen azonban perujííási esély szempontjából mégis van különbség a vérszegény és a vérbő Ítélet elleni perújítás közt, — de a vérszegény ítéletnek hátrányára és pedig igen nagyfokú hátrányára! Vagyis sokkal nehezebb a vérszegény Ítéletet perújítással támadni, mint a vérbőt. Mielőtt ennek kimutatásába fognék, előre kell bocsátanom, hogy jelen cikk szempontjából a Pp-ben meghatározott sok perujííási ok közül csak egyetlenegy jön tekintetbe: az új tény és az új bizonyíték. Majdnem az összes perujííási kereseteket ugyanis erre az okra alapítják a perujító felek. Statisztikai adatok e részben ugyan nem állanak rendelkezésemre, bírói praxisom azonban indokolttá teszi azt a feltevésemet, hogy azok a perújítások, amelyek nem új tényre, vagy új bizonyítékra vannak alapítva, még egy ezredrészét sem teszi ki az új tényre és új bizonyítékra alapított perújítások számának. Előre kell továbbá bocsátanom, hogy a perújítás alapeszméje a következő: „Ha az előbb eljárt bíró ismerte volna azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyekkel én, perujító, most akarom az újonnan eljáró bírót megismertetni, akkor nem lett volna az előbbi per reám nézve olyan gyászos kimenetelű, amilyen volt!" Ezek előrebocsátása után végre rátérek annak kimutatására, hogy a vérszegény ítélet elleni perújításnak sokkal roszszabbak az esélyei, mint a vérbő Ítélet elleni perújításnak: Az, hogy az iíélet vérszegény, lényegileg azt jelenti, hogy indokolása nem terjeszkedik ki a pernek valamennyi jelentős adatára, — és hogy ennek folytán nem ismerhető fel világosan és határozottan, hogy a bíró akár a ténykérdésben, akár a jogkérdésben miért helyezkedett arra az álláspontra, amely az ítélet rendelkező részében kifejezésre jut. Két drasztikus példáját mutatom be a vérszegény Ítéletnek. Mind a kettő ad hoc koholt példa: 1. ) Egy igen szövevényes íényálladékú perben, amelyben csak úgy hemzsegnek az egymásnak ellentmondó mindenféle bizonyítási adatok, a bíróság a viták- és bizonyítási adatoknak méltatása nélkül, sőt ismertetése nélkül is a következő egyetlen mondatfái okolja meg az ítéleti döntést: „A bíróság meggyőződése szerint a per adatai a rendelkező rész szerinti döntést teszik indokolttá". 2. ) A pénzkölcsön iránti perben alperes visszafizetéssel védekezett. A bíróság marasztaló ítéletet hoz és ezt következőleg indokolja: „Minthogy az alperes indítványára kihallgatott két tanú vallomása alapján, — továbbá alperesnek a két tanú vallomásával támogatott és esküvel megerősített vallomása alapján ténykép volt megállapítandó, hogy alperes a kereseti kölcsönt viszafizette: JogSllam XXXVII. évf. 3—4. füzet. 8