Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

96 DR. DEGRÉ MIKLÓS mély." Nyilvánvaló, hogy itt szerző „más mini" katonai személyeket értett. Tüzetesen és nagy hozzáértéssel foglalkozik szerző a sajtójoggal. Nagyon helyes szerzőnek az a kiindulási pontja, mely szerint a sajtójogi felelősség akkor is fenforog, ha a felelősségre vonandó személy és a sajtótermék keletkezése között még csak okozati összefüggés sem jött létre (216. 1.). Ezzel a minden viíán felül álló tétellel nehezen egyeztethető össze szerzőnek ezen további érvelése, hogy a felelős szerkesztő, kiadó és nyomdatulajdonos azért tartoznak felelősséggel, mert a sajtótermék Iéírejöveíelében és annak nyilvánosság elé jutásában részük van (225. 1.). Ezt a tételt nem írom alá. A másod, harmad, negyed fokon felelősségre vonható személyek felelősségre vonhatók, akár volt részük a sajtótermék keletkezésében és közzétételében, akár nem. Felelősségük alapja egyszerűen az, hogy a sajtótermék megjelenése őket bizonyos sajtójogi helyzetben találta. Az kétségtelen, hogy ezek a személyek a sajtóbűncselekmény tényálladékából épen úgy nem valósítanak meg valamit, mint a köztörvényi bűncselekményeknél a felhajtó vagy a bűnsegéd. A kétféle felelősség azonban nem állítható egymással párhuzamba. A felbujtó és bűnsegéd bűnösségének ugyanis feltétele az okozati összefüggés magatartásuk s az elkövetett bűncselekmény között. A sajtójogban pedig, amint azt szerző (216.1.) helyesen kifejti, az okozati öszszefüggés a bűnösségnek nem feltétele. A sajtójogi felelősséget szerző találóan jellemzi (226. 1.), és feltétlenül helyes az a megállapítása, hogy szerző kivételével a többi fokozatokon a törvény nem kívánja meg a szándékosságot (228. 1.). A fiaíalkorúakra vonatkozó fejezet nagy érdekkel bir, mert szerző ennek a joganyagnak egyik legalaposabb magyar ismerője. Első önálló műve, mellyel még mint fiatal bírósági jegyző az olvasóközönség elé lépett, ezzel az anyaggal foglalkozik. Ezt követőleg pedig éveken át volt alkalma ezzel az anyaggal gyakorlatilag foglalkozni. Csak helyeselni lehet, hogy a mű felöleli a rögtönbíráskodási jogot is. A rögtönbíráskodás a rendestől eltérő eljárást statuál, s így íulajdonképen az eljárási jog körébe tartozik. Azonban a rendestől eltérő büntetéskiszabási szabályokat is tartalmaz, amely szabályok már az anyagi büntetőjog körébe tartoznak. Ennyiben tehát a rögtönbíráskodás az anyagi büntetőjog szabályait módosítja és egészíti ki. Az előttem fekvő mű így az anyagi büntetőjog általános részét a maga teljes egészében magában foglalja, és mindenesetre nagy nyereséget jelent a büntetőjogi irodalomra nézve.