Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

A MAGYAR BÜNTETŐJOG TANKÖNYVE. 93 Barátaim, iogásztársaim ez alkalomból abban a megtiszteltetésben részesítettek, hogy nevemre dedikálva emlékkönyvet adtak ki. Tudatában vagyok annak, hogy ez emlékkönyv megjelenése a legnagyobb kitüntetés, mi az én szerény személyemet érhette. Eddig csak a magyar büntetőjog legkiválóbb tudományos művelői részesültek hasonló kitüntetésben. És annál inkább nagyra értékelem ezt a kitüntetést, mert ez bennem a jogi írót érte. Magam nagyon szerény véleménnyel vagyok a büntetőjogi irodalom terén kifejtett működésemről. Hiszen ez irodalmi működés túlnyomó részben abban merült ki, hogy a gyakorlatban felmerült jogeseteket tettem megbeszélés tárgyává, s azt vizsgáltam, hogy a bíróságok gyakorlata menynyiben felel meg a törvények rendelkezéseinek s az elmélet tanításának. Tudatában vagyok annak, hogy az ily irányú irodalmi működés bir a legkevésbé maradandó értékkel. Mert akár változik a joggyakorlat, akár megszűnnek a gyakorlat ingadozásai: az ezekkel kapcsolatos irodalmi felszólalások elveszítik jelentőségüket. Éppen ezért nagy értéket jelent reám nézve az, hogy a magyar büntetőjog legkiválóbb művelői tiszteltek meg. Azok, akikkel évtizedeken át együtt működtem. Közöttük nem egy, akivel polemizáltam, nem egy, kinek egyik-másik művét tettem kritika tárgyává. Sokan vannak közöttük, akik mestereim voltak, akiktől sokat tanultam. Vannak, akiket évtizedek előtt az irodalmi működésre én bátorítottam. Sőt van talán olyan is, akiben valamikor én ébresztettem fel a büntetőjogi kérdések iránti érdeklődést. És ezt a gárdát összehozta, az emlékkönyvet szerkesztette s nekem átnyújtotta az előttem fekvő mű szerzője: Heller Erik. Ezért kockáztattam meg azt az állítást, hogy az évkönyv megjelenése az eddiginél is melegebb viszonyt létesített szerző s az én szerény személyem között. Ez azonban talán nincsen útjában annak, hogy jelen művét én mutassam be az olvasó közönségnek. Jelen mű — amint már címe is mutatja — kiegészítője az ezelőtt hat esztendővel megjeleni I. kötetnek. A két kötet együttesen tartalmazza a büntetőjog általános részét. Az előttem fekvő mű a következőket foglalja magában : A büntethetőséget kizáró okok, a büntetések, biztonsági rendszabályok, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okok; a kiadatás; a katonai büntetőjog, sajtóbüntetőjog, fiatalkorúak büntetőjoga, a rögtönbíráskodási jog. A büntethetőséget kizáró okokat szerző bünteíhetőségi akadályoknak nevezi. Nem valószínű azonban, hogy a terminus technicus átmenne a gyakorlatba. A jogászságnak már vérébe ment az eddigi elnevezés, és annál kevésbé valószínű,