Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

AZ ANGOL ÉS MAGYAR BÜNTETŐSTATISZTIKA. 83 V. Már más alkalommal beszéltem arról, mily helytelen, sőt veszélyes az, ha a büntetőbírák az ő ítélkezésükkel alapot adnak arra, hogy őket a közvélemény mint általában túlenyhe, vagy általában túlszigorú bírákat különböztesse meg. Ez a megkülönböztetés igazságszolgáltatási szempontból veszélyes azért, mert az igazságos büntetés mindig csak az eset összes körülményeinek mérlegelésével állapítható meg s annak mérve indokoltan lehet az egyik esetben szigorú, a másik esetben enyhe, de sohasem lehet mindig csak az egyik, vagy csak a másik. Ugyanezen elgondolásból csak természetes, hogy az ideális angol büntető igazságszolgáltatásról nem lehet sem azt mondani, hogy enyhe, sem azt — amit gyakran hallunk — hogy túlszigorú. A tény az, hogy enyhe, de ép ezért igazságos ott, ahol az Ítélkezésben az emberiességnek és megbocsátásnak kell érvényesülnie s viszont igen szigorú, de ép ezért ugyancsak igazságos ott, ahol nincs helye irgalmasságnak, hanem indokolt a legsúlyosabb megtorlás. Nézzük mit mutat erre nézve a statisztika ? Nem ismer tréfát az angol bírói gyakorlat a murder esetében, aminek fogalmi köre azonban tágabb, mint a mi gyilkosságunké. Ennek a szó szoros értelmében absolut büntetése: a halál, mely csak kegyelmi úton változtatható át. 1935-ben murder miatt 20 egyén ellen szabtak ki halálbüntetést, melyek közül 10 végre is lett hajtva. Ezzel szemben nálunk ebben az évben egy halálbüntetés sem lett végrehajtva. Ugyancsak feltűnő szigorú az angol bíró a rablással (rubbery with violence) szemben, mert itt a súlyos szabadságvesztésbüntetésen felül mellékbüntetésként még ma is testi fenyítéket alkalmaz, melyet 1863. óta enged meg a törvény. A testi fenyíték kétféle a cat (kilencfarkú macska, csomózott 9 kötélből álló korbács) és birch (vessző). A 9 farkú macskával való korbácsolást (flogging) különös durvasággal és kegyetlenséggel végrehajtott rablásnál alkalmazza az angol bíró. így legutóbb is a mayfair-i rablók, londoni aranyifjak ügyében, akik egy ékszerésztől embertelen kínzások között alkalmazott erőszakkal 17.000 font értékű ékszert raboltak, maga a Lord Chief Justice, aki egyúttal a felebbviteli bíróság elnöke, ítélte el a kiszabott 5 és 7 évi fegyházbüntetés mellett 16, illetve 20 korbácsütésre a vádlottakat. Ezt a mult hó végén hozott ítéletet, illetve annak a korbácsolásra vonatkozó részét, mint az angol lapokban olvastam március 1-én már végre is hajtották, aminek nyomait a gonosztevők életük végéig fogják hátukon viselni. Az angol közvéleménynek egy tekintélyes része ellenzi és a kultúrával, emberiességgel ellenkezőnek tartja a testi fenyítéket s ennek eltörlésére már régebben mozgalmat indított. Ennek hatása alatt a Home Secretary most egy bizottságot küldött ki a testi büntetés kérdésének tanulmányozására s a bizottság által összegyűjtött adatokból kitűnőleg a háború utáni időkben szaporodott a testi fenyíték alkalmazása. Mert míg 1904— 1913-íg csak 61 esetben, addig 1926—1935-ig 235 esetben alkalmazták, még pedig 129 esetben a cat-et es 106 esetben a birch-öt még pedig mindannyiszor rablás esetében. De ezenfelül ugyancsak az utolsó 10 évben alkalmazták még 18 esetben más bűncselekmények (pl. kéjnő által kitartás és szemérem elleni cselekmények) esetében is. A megállapított korbácsütések száma 6—20, a vesszőütéseké 12—20 között mozog. A 14 éven aluli fiatalkorúakat is elitéltek, de legfeljebb 6 vesszőütésre. Az Angliában és Walesban működő mintegy 1000 fiatalkorú bíróság nagy része azonban 1935-ben nem élt ezzel a joggal, csak néhány kisebb vidéki város bírósága alkalmazta azt összesen 218 elitélttel szemben (ami a 13 248 ilyen korú bűnösnek talált fiú számához képest nem sok). Gyakran alkalmaznak igen szigorú büntetést a fegyveres rablókkal szemben, akik Anglia szemefényét a rendőrt (boby) támadják meg. Az angol rendőrnek eddig nem volt fegyvere, csak egy gummibotja. Főfegyvere azonban a tekintélye, melyet még a bűnözők is respektáltak. Azt mondta nekem egy barrister, hogy már csak azért sem fegyverezték fel a rendőrt, nehogy a bűntettesek is felfegyverkezzenek. Olyan gentleman agreement volt ez a rendőrök és bűnözök hözött, hogy tehát egymás ellen fegyvert nem használnak,