Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

A BRIT BIRODALMI SAJTOSZINDIKÁTUS. 45 156. sz. — 21) (1910.) H. L. L. T. 831. sz. — 22) y. ö. az innuendóról mondottakkal és 1. az Artemus Jones és „női pilóta" esetet. — 23) Erre vonatkozólag a levél több, igen érdekes indokot hoz fel, melyek közlése helyszűke miatt lehetetlen. Megjegyzi azonb?n a levél, hogy ez az újítás veszedelmessé válhatik, ha a bíróságok a végrehajtó hatalomtól való jelenlegi teljes függetlenségüket elvesztenék, különösen oly esetekben, ha alperest a hatalmon levő kormánynak nem tetsző, vagy népszerűtlen véleménye nyilvánítása miatt fognák perbe. — 24) Sajnátattal nélkülözzük, hogy a II. közlemény az I. közleményből csak a 2) pont egy részét vette át, a többit még megbeszélésre se méltatta. — 25) Esküdtek előtt csak barrister plaidirozhat, ami annyit jelent, hogy minden fél mellett két jogvédő működik : a barrister és a solicitor, valamivel fontosabb vagy bonyolultabb ügyekben pedig három, t. i. a két barrister (Leading Counsel és Junior Counsel) és a solicitor. A tárgyalási költségekhez hozzászámítanak a per előkészítésének költségei, amelyek azáltal szaporodnak, hogy a barrister nem érintkezhetik közvetlenül a féllel, hanem csak solicitor útján. — 26) Érdekes ennek az intézménynek és a 40 hh-es „értékhatárának eredete. II. Jakab (1685—1688.) 21. sz. törvénye szerint, mely 200 évig állott érvényben, költség felperes javára csak akkor Ítélhető, meg, ha alperest 40 sh. vagy ennél magasabb kártérítés fizetésében marasztalták. 40 sh. akkoriban a mainál sokkal nagyobb érték, viszont a pervitel lényegesen olcsóbb volt, mint ma. Az elégtételi összeg értéke és a költségek mérve között két évszázad folyamán előállott eltolódást a bíróságok figyelembe nem vehették, mert kénytelenek voltak megtartani a XVI. századbeli törvényt, annak 1888-ban bekövetkezett hatályonkívül helyezéséig. Ezen a két évszázadon keresztül fennállott gyakorlaton alapul a ma is érvényben levő közfelfogás, ho^y teljes az elégtétel, ha alperest 40 sh-ben és költségekben marasztalták. — 27) Order XVI. rule 1. — 28) L. Wilson, Practice of the Supreme Court of Judicature, 7. Ed. 474. 1. — 29) Július Springer, Berlin 1927. — 30) Horvátth i. m. 23-ik 1. ÖTLET VÉDELEM. írta: DR. BEÉR JÁNOS ügyvéd. I. Az ötletvédelem kérdése nem mesterséges úton született az elméleti jogász kísérleti lombikjában, a mindennapi élet szükséglete termelte azt ki. Az ötletvédelem hiánya mindennapos jogszükségleti hiány, a forgalom ezt a hiányt a gyakorlati jogászokkal állandóan érezteti. Hatósági intézmények segítségére vannak abban az irányban, hogy a védelmet kereső ötletek mellékutakon formai jogokhoz jussanak és mint álszabadalmak álmintavédelmek stb. olyan köntöst kapjanak, amelyre rá lehet ugyan írni: „Törvényesen védve", — hogy madárijesztőként talán elhessegessék a tapasztalatlan nagyközönséget. Ezen álvédelemben a szakjogász csak papirpáncélt lát. Ha csak felületesen is átnézzük az utolsó évek szabadalmait, a belajstromozott mustravédelmi bejelentéseket és a beiktatott szerzői jogi műveket, — tanulságos csokrot köthetünk az olyan esetekből, amelyekben a közzétett szabadalom lényegében nem szabadalom, a belajstromozott „minta" ez uton meg nem védhető és a szerzőijogi beiktatás csak olyan formalitás, amelynek egyedüli positiv eredménye az iktatószám. „Gyufával felszerelt cigaretta és szivardoboz", „Karkötős piperedoboz", „Cigarettareklám" (amelynek lényege, hogy magát a cigarettapapírt is reklámobjektumként lehet felhasználni), „ízesített cigarettahüvely". Ezek az