Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

414 IRODALOM letesen degenerált individuumok, fokozott fantázia, nagyzolás, hangulatbeli labilitás kisérő és jellemző tünetük. Az ilyenek főleg házasságszédelgésre, csalásra, sikkasztásra hajlamosak, mig az utóbbiakat a munkaiszony, f ékezhetetlenség és kalandvágy jellemzik. Az ilyenek a legkülönbözőbb vagyon elleni nyereségvágyból eredő cselekmények elkövetésére hajlamosak. Csoportba szedi a szerző a csavargók és pazarlók typusát. Érdekes csoportosítás a tartós lelki rendellenességgel biró, normálisan defectuosus egyének egy másik csoportja, nevezetesen a narcomaniások csoportja, akik közé az alkoholistákat, morphinistákat és a cocainistákat sorolja, akik szenvedélyük kielégíthetése céljából a legkülönbözőbb bűncselekmények elkövetésére hajlamosak. Külön csoportban foglalkozik a szerző az epilepsiásokkal, az indulatosokkal és a sexuális psychopathákkal. A bírói gyakorlat az ilyen állapotú egyénekkel szemben az elmeorvosszakértő véleménye alapján a korlátolt beszámíthatóságot állapítja meg és a vádlottat a legenyhébb büntetéssel sújtja. A szerző véleménye szerint ezen egyénekkel szemben az eddigi bírói gyakorlattal ellenkezően a rendesnél hosszabb és egyúttal határozatlan időtartamú szükség szerint (a mennyiben kellő gyógyulásuk be nem következik) bírói határozattal bármeddig is meghosszabítható szabadságvesztés büntetés indokolt, melyet azonban beteges psychéjükre való tekintettel enyhébb fegyelmű, gyógyeljárást is nyújtó u. n. gyógyletartóztatási intézetben töltenének el. Célszerű volna ha ugyanezen intézetbe, annak egy külön osztályára lehetne beutalni rendőri úton, hatósági elmeorvosi bizonyítvány mellett az olyan közveszélyes határközi elmeállapotú egyéneket, akik ugyan büntetendő cselekményt még nem követtek el, azonban életvezetésük, beteges lelki hajlamaik folytán állandóan veszélyeztetik a közt. Az ilyen egyéneknél a praeventiv elhelyezésnek nevezhető beutalás addig tartana azután, a meddig az illető beutalt egyén állapota esetleg annyira javulna, hogy közveszélyessége már fenn nem forog. Moravcsik és Németh tanárok már korábban foglalkoztak a gyógyletartóztatási intézetek felállításának kérdésével. Finkey Ferenc már 1911. évben az Elmeorvosok Egyesületének értekezletén tartott előadásában is foglalkozott eme kérdéssel majd pedig „Adatok a bűntettesek jellemcsoportjainak megállapításához" 1933. évben megjelent munkájában is ezen kérdés megoldását sürgeti. Angyal Pál 1935. évben megtartott Elmeorvosok Egyesületének értekezletén is ezen kérdéssel foglalkozik és ugyancsak ezen témakör képezte tárgyát Mendelényi László ama értekezésének, melyet a Magyar Psychologiai Társaság criminál psychológiai osztályának alakuló ülésén adott elő, s mely a Jogállam 1937. évi 3—4. számában „A kriminal psychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban" címmel jelent meg. Dr. Bakody Aurélnak a Magyar Jogi Szemle hasábjain is megjelent egy hasonló tárgyú, igen alapos felkészültségű értekezése. Néhány évvel ezelőtt a Magyar Elmeorvosok Egyesületének e tárgyban kiküldött bizottsága, melynek tagja Németh Ödön, Kiss Ödön és Bakody Aurél professzorok voltak egy igen érdekes törvénytervezetet terjesztett az igazságügyminiszterium törvény előkészítő bizottsága elé, melynek letárgyalását a szerző ezúttal is sürgeti. Dr. Bakody Aurél értekezése felette figyelemre méltó szakmunka és előbbre vitte azt a büntető jogászainkat évek óta foglalkoztató fontos problémát, melynek sürgős megoldása nemcsak a büntetőigazságszolgáltatás, hanem az egész társadalom érdeke. Dr. Földi Dezső.