Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

410 IRODALOM. évi V. sz. néptörvényt. Szerző szerint erre az elavult törvényhelyek szövegének megismerése céljából van szükség. Feleslegesnek tartjuk ennek az úgynevezett néptörvénynek, amelyet az 1920: L t. c. 9. szakasza törölt a törvénytárból, felvételét a gyűjtemény be. A rendszerre elég legyen említeni azt a felfogást, amely az elévült (nyilván elavultat akar ez jelenteni) rész ismertetése után elsőhelyen a büntetőjogi részt közli, mint „legfontosabbat, mert ezen törvényhelyek ismeretének hiánya szabadságvesztés büntetésbe is kerülhet, míg a jogszabályok egyéb részeinek be nem tartása, legfeljebb a jog megvonására vezethet, vagy anyagi kárt okozhat." (3. 1.) A magánjogi részben találunk közjogi jellegű egyházi vonatkozású jogszabályokat is, mert „a valláshoz való jog az ember személyiségi joga közé tartozik, ezt pedig a magánjog tárgyalja." (34., 124. lap.) A gyűjtemény összeállítója forrásait pongyolán idézi (pl. a 4. lapon.) A Btk. büntetést kiszabó rendelkezéseinél még sem lehet ma forintot írni. Szerző szerint a Btk. 172. szakasza 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntet. A csillag alatti megjegyzése mellett illik tudni a II. Bn. 3. §-ról is. A 33. lap egyesületről, a 34. lap ismét egyletről beszél. A joggyakorlat eligazító megjegyzés nélkül összeszedve, a régi és új döntések igen sokszor az év és ítéletszám feltüntetése nélkül. Máthé dr. szerint a M. M. Törvényjavaslatának '„életbeléptetése annál is inkább sürgős és fontos, mert különösen a 200 P-n aluli ügyekben, melyek meg nem felebbezhetők, a járásbíróságok sokszor elütő gyakorlatot folytatnak." (33. 1.) A gyűjtemény sokhelyütt nem idézi még a törvényszakaszt sem (pl. 117.1.) A hatáskörre vonatkozó rész (118—120.1.) igen gyér. A közkézen forgó gyűjteményekből többet lehetett volna meríteni. Értelemzavaró sajtóhiba korrigálatlan maradt, (ilyent találunk a 118. lapon: hitoktatás titoktartás helyett) pontatlan a latin idézet a 124 lapon. Tárgymutatót hiába keresünk. A gyűjtemény megcsinálója könyve megjelenésének okát és célját megmagyarázva kiemeli, hogy (3. 1.) „a magyar könyvpiacon mindezideig nem jelent meg könyv, amely világi természetű egyházi vonatkozású összes törvényeket és jogszabályokat tudományos formában összefoglalva tárgyalná". Meggyőződésünk szerint ez a helyzet könyve megjelenése után sem változott meg. Máthé dr. kifejezést ad ugyanott ama véleményének is, hogy a lelkészek világjogi ismereteinek kibővítése reformálást igényel. Aligha remélhető, hogy ezt gyűjteménye útján el lehetne érni. Az ilyesfajta műveknél különösen fontos precizitás sok kívánnivalót hagy maga után. Remélhetőleg a tervbevett második kötetről kedvezőbben írhatunk. Móra Mihály. * X. Somogyi Ferenc dr.: Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint IMMól 1715:ig (Pécs, Dunántúl Egyetemi Ny. 1937., 200 1.). A szerző alapos levéltári kutatások eredményeként veszi bonckés alá a magyar nemes végrendelkezési joga történetének részleteiben sokat vitatott, de teljes egészében még fel nem fejtett kérdéseit. Anyagát korszakokra, ezeken belül pedig tárgyilag rendezett szakaszokra osztja. Minden korszak rövid jellemzése után külön szól a végrendelkezési képességről, a végrendeleti örökösökről, a végrendelkezés tárgyáról, alakiságairól és joghatályáról, végül a szakírók véleményeinek a maga eredményeive! való összevetését adja. A családiság elvénél fogva csak a királyi hatalom tekintélyével érvényesülhetett a fiutódnélküli nemes utolsó akarata, mellyel donatio post obitum alakjában az egyházat részesítette vagyoni juttatásban. A 13. század elejétől kezdve a végrendelkezés mind általánosabbá lesz. Az aranybulla 4. cikkelye azonban nem szabad végrendelkezési jogot, hanem csupán rendelkezési jogot biztosít a magvaszakadt nemeseknek. A királyi.