Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

396 DR. DUKES GÉZA bíró elégszik meg azzal az állásfoglalással, hogy minden bűnöző többékevésbbé abnormis és hogy ennek a kriminális abnormitásnak megfelelő gyógyszeréül törvényeink a büntetést írják elő, akkor, — noha ehhez lélektanilag kétség fér, — de lege lata ez bizonyos fokig igazolt álláspont. Azonban — bár Anatole Francé szerint: „les savants ne sont pas curieux" — a tudománynak módjában van kíváncsibbnak lennie s a ma már erre a célra rendelkezésre álló, a professzor úr által is méltányolt pszichoanalitikai módszerrel közelebbről kell kutatnia a kriminális abnormitásnak lélektani mibenlétét; s nem elégedhetik meg az egyes esetekben kiderített lelki mechanizmusok túlkorai általánosításával sem, amíg azt kimerítő anyaggyűjtés útján szerzett tapasztalat eléggé nem támogatja. E célból kell, hogy immár meginduljon a bűnözőkön végzendő rendszeres pszichoanalitikai kutatás, amint azt már annak idején Ferenczi — első ízben a már említett előadásában — javasolta azzal, hogy ami ettől a kutató munkától mindenesetre elvárható, az az, hogy általa az eddiginél mélyebb bepillantást fogunk nyerni a bűnözés lelki determinánsaiba s ennek révén legalábbis a nevelési profilaxis számára várhatunk jelentős útmutatásokat, mégha a javasolt vizsgálódás nyomán a mai büntető szankciók nem is kerülnének okvetlenül egész általánosságban új megítélés alá. Valószínűleg lehetővé válik majd bizonyos típusú bűnözők pszichoanalitikai utónevelése vagy gyógyítása is — itt elsősorban a fiatalkorúakra lehet gondolni — aminthogy erre az eddigi tapasztalatok reménnyel kecsegtetnek. Semmiesetre sem gondolunk mi analitikusok arra, hogy még függőben levő bűnügyekbe avatkozzunk bele, illetve, hogy a büntető eljárás folyamata alatt végezzünk analíziseket. E tekintetben végeredményben osztom a tanár úr felfogását, bár jórészt nem az általa felhozott indokokból, hanem mert megértettem és magamévá tettem Ferenczi Sándornak idevonatkozólag többször is hangoztatott azt az aggályát, hogy a vádlottnak sok esetben minden oka meglehet arra, hogy az analitikussal se közölje még azt sem, amit cselekménye indokairól tud s annál fokozottabb lelki ellenállásokat produkálna tudattalanjának felszínre hozatala ellen. Éppen ezért csak a már jogerősen elitélteken és egyelőre a beismerésben levő visszaesőkön, kellene a lélekelemző vizsgálatokat végezni. Hogy ez a mai vita meddő ne maradjon, hanem mihamarabb eljöjjön az idő, amikor az itt elhangzó vélemények felett a tapasztalat dönthet majd, indítványt bátorkodom előterjeszteni; és pedig, hogy mondja ki ez a szakosztály, hogy szükségesnek látja az itt javasolt kutatás megkezdését s keresse meg a kir. igazságügyminiszter urat aziránt, hogy ezt a kutatást kiképzett pszichoanalitikusok számára a letartóztatási intézetekben tegye lehetővé.