Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

DEÁK FERENC. A CIVILJOGÁSZ. 377 Az incapaciías ellen is a tulajdon és a szabadrendelkezhetési^ jog nevében küzd, s követeli, hogy a nemesi birtokot is megszerezhessék a nemnemesek is, ami azonban csak az 1844: IV. t. c.-kel kerül a törvénytárunkba, amikor Deák már nem volt követ. A szabadság és tulajdon nevében küzd az ősiség és a fiscalitas ellen is. Mint a tengerészek kötelén a vörösfonal mindenütt keresztülmegy, ügy nálunk az aviticitas keresztülleng minden törvényeink szellemén. Az ősiség különös veszedelmét abban látja, hogy ez a feudalizmus és a szabadtulajdon eszméjéből támadt — még a feudalizmusnál is károsabb — vegyület, mely ámító külsejével a szabad tulajdonnak szinét fenntartotta, de Valóságát semmivé tette. Káros ez a nemességre is, mert kétes kimenetelű perek között töltik életüket, melyek miatt még nyerve is vesztenek.33) Az ősiség ellen küzd a polgárok és jobbágyok öröklési jogának szabályozásánál is, midőn a végrendelkezési szabadságot követeli részükre, — de általában is.34) Amikor pedig az egyházi "főszemélyek részére a szerzeményükben való szabad végintézkedést kíván, támadja a tévesen értelmezett fiscalitást.35) De a szabad rendelkezésnek és tulajdon szabadságának megvannak a határai is. Deák ezt nemcsak felismeri, hanem a magasabb státusérdek, a nemzet nagy tömegei érdekében követeli is. A szabad rendelkezési jog odáig nem terjedhet, hogy a rendelkező még sírjában is őrök törvényt szabjon és századokon keresztül oly törvényt, mely az ő hiúságának — a közboldogságot alávesse. ^1 nemzetre nézve a fidei commissumok is holt kezek. Már pedig régi időktől kezdve a nemzet közügyének tekintetéből korlátolták a szabad rendelkezést. Ezért teszi a törvényhozás kötelességévé Deák a hitbizomány — idegen földről behozott, a hazának naponként egyre sulyosodó kárával járó — intézményének a törvényeink közül való" kitörülését.*5) Ugyanez a gondolat vezeti állásfoglalásában a végrendeleíileg oszthatatlannak határozott birtok feloszthatásáról szóló javaslat tárgyalásakor is.37) A tulajdon korláthatatlanságával szembe hangoztatja a kisajátítási jog feltétlen szükségességét a Lánchíd, az első vasutak és hajóutak kapcsán. De nem tartja szükségesnek akár az úrbéri javaslatnál a boltnyitási jog3S), akár a hiteltörvényeknél a kereskedési jognak — különösen a városi követek részéről kivánt — korlátozását. Ugy a boltnyitás, mint a kereskedés általános megengedését követeli. Haszontalannak tartja az engedélynek bizonyos töke kimutatásához való kötését. Mi sem könnyebb mint ezt — akár a legpontosabb könyvvezetés dacára is kijátszani^ A tapasztalás azt bizonyítja, ahol mindenki tudja, hosry a summát nem kell kimutatni, ott ki-ki vigyáz és csak biztosan kölcsönöz . . . Ami meg a moralitás kimutatását illeti. — kérdi — miért nem követelik ezt meg például a földmívesnél is. Ha pedig ezzel szemben valaki azt mondhatja, hogy a kereskedő könnyebben csalhat meg másokat, annak azt feleli: ez az ügyesség megtörténhetik, ha meg is mutatja, hogy jó. „Nincs veszedelmesebb egy státusban, mint mikor azt kell megbizonyítani, hogy az ember jó, mert minden emberről ezt fel kell tenni., és a status kötelessége bebizonyítani, hogy valaki rossz és azt meg kell büntetni.1*. .De Deák szükségtelennek tartja azt is. hogv akik magukat a kereskedők sorába bejegyeztetni akarják, kereskedési tudományuk iránt biztosítást adjanak. „Senkinek biztosabb büntetése nincs, mint az ügyetlen kereskedőnek, mivel ennek az a büntetése, hogy keveset nyer. vagy épen elpusztul."39) 33) U. O. 1. 465. 1. 3») U. o. I. 352. 1. 35) U. o. I. 75. 1. ») U. O. í. 77. 1. *>) U- O. I. Sl 1. U. O. I 12S. I. 39) U. O. I. 384. 1.